A jockoknak nincsenek parazitáik


a jockoknak nincsenek parazitáik

Szólítsanak csak BB-nek. A rendőrségen és a bankon kívül soha senki nem használja az igazi nevemet. Negyvenkét éves vagyok, százhetven centi, egérszürke hajú, kék szemű, és világéletemben Malbryban éltem. Malbry, amit Mo:brinak kell ejteni. Már a szó is szar- szagú. De szokatlanul érzékeny vagyok a szavakra, a hangzásukra és a zengésükre.

Ezért nincs mára már akcentusom, és a gyerekkori dadogásomat is kinőttem. Malbryban a meghatározó trend hogyan kell kezelni galandféreggel eltúlzott magán- hangzók és a durva zárhangok, amelyek minden szót piszkos ragyogással vonnak be.

Gordon Ramsay Nem Piskota a Legvaganyabb Sef Elete Hun

Folyton ezeket hallani a lakótelepen: hátrasimított hajú tinédzser lányok, akik műanyag eperszínű Szíjáááákat kiabálnak. A fiúk kevésbé tisztán beszélnek: amikor elmegyek előttük, a buzi vagy a lúzer szót formálják kissé mutáló hangon, ami világos sörtől és iskolai öltöző verítékszagától jódlizik és bömböl. Többnyire meg sem hallom őket. Az életem egy állandó filmzenére folyik, ami az iPodomból árad, amelyre több mint húszezer számot és negy- venkét zenei listát töltöttem fel, az életem minden évére egyet, mindegyiket egy bizonyos témakörben Azért mondják, mert azt hiszik, fáj majd.

Az ő világukban buzinak lenni a jockoknak nincsenek parazitáik a legrosszabb sors. Számomra viszont éppen az ellenkezője. A legrosszabb sors olyanná válni, mint ők: túl hamar megnősülni, munkanélküli- segélyen élni, rászokni a jockoknak nincsenek parazitáik sörre és az olcsó cigarettára, olyan gyerekeket csinálni, akik pontosan olyanok lesznek, mint ők, mert ha van, amiben jók, akkor az a szaporodás - nem élnek sokáig, de istenemre mondom, rendkívül termékenyek!

A valóság viszont az, hogy nagyon is hétköznapi vagyok. A szemem a legszebb vonásom, bár nem mindenki kedveli fagyos pillantását. A többi tekintetében egyáltalán nem vagyok feltűnő.

Jó, hogy nem hívom fel magamra a figyelmet. Nem beszélek sokat, és csakis akkor, ha feltétlenül szükséges. Ezen a helyen csak így lehet életben maradni: ha szigorúan őrködöm a magánéletem felett.

Malbry ugyanis olyan hely, ahol bőségesen tenyészik a titok, a pletyka és a szóbeszéd, és rendkívül gondosan kell kerülnöm a számomra előnytelen figyelemfelkeltést. a jockoknak nincsenek parazitáik

Nem mintha szörnyű hely volna. A régi Falu kimondottan szép a durván megmunkált yorki kövekből rakott kis házaival, a templommal és a rövid üzletsorral. Ritkán fordul elő balhé, kivéve talán szombaton este, amikor a srácok a templom előtt lógnak, míg a szüleik a főutca végében levő kocsmába mennek, a kínai el- viteles étteremben sült krumplit vesznek, és a csomagolópapírt a sövénybe nyomják. Nyugatra van az a negyed, amelyet mama a Milliomos köznek nevez: egy fasor nagy kőházakkal, amiket az út felől fák takarnak el.

Magas kémények, négykerék-meghajtású kocsik, távirányítós kapuk.

Melyek a gyermekek férgeknél alkalmazott férgek gyógyszerei a helminták kezelése felnőtteknél vélemények

A gazdagokon túl van a St. Oswald, a magán-fiúgimnázium a három és fél méteres falával és a címerpajzsos kapujával. Keletre találhatók a Vörös Város tégla sorházai, ahol anyám született, nyugatra meg a Fehér Város, csupa fagyai és kavicsos vakolat.

Nem olyan úri környék, mint a Falu, bár megtanultam elkerülni a veszélyes helyeket.

Uploaded by

Itt van a mi házunk is, a nagy lakótelep szélén. Kis füves négyszög, egy virágágyás, egy sövény, hogy távol tartsa a szomszédokat. Ebben a házban születtem, és alig változott benne bármi is.

Van azonban néhány különleges kiváltságom. Kék Peugeot sel járok, ami anyám nevén van. Van egy könyvespolcokkal teli dolgozószobám, egy iPod-hifi berendezésem, a jockoknak nincsenek parazitáik számítógépem, és az egyik falat csak CD-k töltik meg. Orchideagyűjteményem is van, a többség persze csak hibrid, de egy-két ritka Zygopeta- lám is akad, amelyeknek a neve a dél-amerikai esőerdők illatát árasztja, onnan származnak, és döbbenetes a színűk: káprázatos priaposzi zöld és foltos savas pillangókék, amit egyetlen tengerészeti térkép sem tudna reprodukálni.

Az alagsorban van egy sötétkamrám, ahol a fényképeket hívom elő. Itt persze nem teszem őket közszemlére.

okozhat-e a Trichomonas tüdőgyulladást

De szívesen eljátszom a gondolattal, hogy van hozzá érzékem. Hétköznaponként hajnali ötkor, öltönyben, kék csíkos ingben, a kezemben aktatáskával a Malbryi Kórházban blokkolok, vagy legalábbis majdnem mostanáig ezt tettem.

Gordon Ramsay Nem Piskota a Legvaganyabb Sef Elete Hun

Anyám végtelenül büszke arra, hogy a fia a munkahelyén öltönyt visel. Az, a jockoknak nincsenek parazitáik a mun- kahelyemen mit csinálok, sokkal kevésbé fontos neki. Egyedülálló, heteroszexuális, finom beszédű vagyok, és ha egy olyan tévédráma szerint néznének, amit Clair DeLune szeret, a feddhetetlen életvitelem és a makulátlan hírem valószínűleg az első számú gyanúsítottá léptetnének elő.

  • Szellemirtók A filmkészítés, mint köztudott - ha esetleg mégsem lenne az, kérdezze meg a Kedves Olvasó a feltehetően mellette álló elhanyagoltnak tűnő, szarbarna  színű és cigiszagú kardigánt viselő szabadbölcsésztől a belváros bármelyik szabadon választott kocsmájában - időigényes dolog.

A való életben azonban csak a gyerekeknek szúrok szemet, ugyanis bárkit, aki még mindig az anyjával él, vagy pedofilnak, vagy homokosnak tartanak. De még ez a feltételezés is inkább megszokásból, mint valódi hitből táplálkozik.

Ha tényleg veszélyesnek tartanának, másképpen viselkednének. Még akkor is, amikor meghalt az iskolás fiú, aki a St. Oswaldba járt - az otthonomhoz ilyen közel - senkinek még csak meg sem fordult a fejében, hogy érdemes lenne kicsit utánam nyomozni.

Mi sem természetesebb, hogy felkeltette a kíváncsiságomat. Egy gyilkosság mindig érdekes.

a jockoknak nincsenek parazitáik

Egyébként is akkor már kezdtem elsajátítani a mesterségemet, és tudtam, hogy hasznát veszem minden információnak vagy ötletnek, ami az utamba kerül.

Mindig is nagyra értékeltem a takaros, szép gyilkosságokat. Nem mintha sok volna, amit érdemes ebbe a kategóriába sorolni. A gyilkosok többsége kiszámítható, a gyilkosságok jórészt zűrösek és elcsépeltek. Nem gondolják, hogy már önmagában az is mennyi Trichomonas él a testben, hogy az élet elvételének nagyszerű aktusa ennyire megszokottá, a művészi tökélytől ennyire mentessé vált?

A képzeletben nincs olyan, hogy tökéletes gyilkosság. A filmeken a rosszfiú - aki szinte mindig zseniális és a jockoknak nincsenek parazitáik - elkerülhetetlenül elkövet egy fatális hibát. Elsiklik a részletek felett. Nem tud ellenállni a kérkedés kísértésének, vagy elveszti a fejét, esetleg valami ironikus gyarlóság áldozatává válik.

Joanne-Harris-kekszemüfiu.pdf

Bármilyen sötét is a cukormáz, a filmeken a vaníliabelső mindig átsejlik: boldog befejezés az arra érdemeseknek, a rosszfiúknak börtön, szívlövés, vagy, ami még jobb: egy drámaian kielégítő, bár statisztikailag valószínűtlen zuha- nás egy magas épület tetejéről, amivel megszabadítják az államot a büntetés terhétől, a hőst pedig attól a bűntudattól, ami azzal jár, ha neki magának kell agyonlőnie a gazfickót.

Nos, véletlenül tudom, hogy ez nem igaz, mint ahogy azt is, hogy a gyilkosok a jockoknak nincsenek parazitáik nem zseniálisak, nem is karizmatikusak, hanem sokszor a normálisnál is átlagosabbak és meglehetősen unalmasak, és a rendőrséget úgy maga alá temeti a papírmunka, hogy a legegyszerűbb gyilkosságok - a késelések, a lövöldözések, az eldurvult kézitusák, a bűncselekmények, amelyek elkövetői, ha egyáltalán elhagyják is a helyszínt, a legközelebbi kocsmában elkaphatok — Ha úgy tetszik, nevezzenek romantikusnak, de valóban hiszek a tökéletes gyilkosságban.

Az igaz szerelemhez hasonlóan itt is minden az időzítésen és a türelmen múlik; meg kell őriznünk a hitünket, nem szabad elvesztenünk a reményt, carpingolnunk kell a diemet, meg kell ragadnunk a napot Az érdeklődésem így vezetett ide, a rosszfiukrock magányos révéhez.

Ártalmatlan érdeklődés, eleinte legalábbis, bár egyhamar értékelni kezdtem az egyéb lehetőségeket is. És kezdetben csak a kíváncsiság hajtott: eszközt láttam benne, hogy észrevétlenül megfigyelhe- tek másokat, felfedezhetem a magamén - Malbry városa, a Falu és az Alvég lápja által határolt keskeny háromszögön - kívüli világot, amelyen túlra sosem mertem törekedni.

Az internet - millió térképével - olyan idegen volt számomra, mint a Jupiter, és mégis Lám, ez az, ahova igazán tartozom, gondoltam. Ez lesz a nagy menekülésem Malbry- a paraziták biztonságos kezelése, az életemből, anyámtól.

Az anyám. Hogy zeng! Az a jockoknak nincsenek parazitáik nehéz szó, olyan áthatolhatatlan a bonyolult asszociációk miatt, ahogy alig látom. A színe néha Szűz-kék, mint a Mária-szobrok színe, vagy szürke, mint az ágy alatti pormacskáké, amiket akkor láttam, amikor gyerekkoromban elrejtőztem az ágy alatt, vagy zöld, mint a piaci standok posztója, és bizonytalanság- meg veszteségszaga van, és pépessé rohadt, fekete banán, só, vér és emlék bűze Gloria Winter.

Ő az oka, hogy még mindig itt vagyok, ennyi éven át Malbryban ragadtam, mint egy kivehetetlenül a cserépbe szorult növény, ami képtelen fejlődni. Vele maradtam. Mint minden más.

  1. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy mó- don a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben, mint ami- lyen formában kiadásra került.
  2. Сьюзан высвободилась из рук обмякшего Хейла, не понимая, что произошло.
  3. Tisztítás a parazitáktól ár
  4. Mit kell tenni a rossz lehelet ellen
  5. Milyen betegséget okozhatnak a pinwormok
  6. Kötőhártya-gyulladás és férgek

A szomszédokat leszámítva semmi sem változott: a három hálószobás ház, az Axminster szőnyeg, az éme- lyítő tapéta, az aranykeretes tükör a konyhában, ami a vakolatban támadt lyukat takarja, a Kínai lány fakó nyomata, a kandallópárkányon a lakkváza, a kutyák. Azok a kutyák A visszataszító porcelánkutyák. Eleve szenvelgés volt, ami azóta teljesen elhatalmasodott rajta. A jockoknak nincsenek parazitáik már mindenütt kutyák vannak: spánielek, farkaskutyák, csivavák, borzebek, Yorkshire terrierek anyám kedvencei.

a jockoknak nincsenek parazitáik

Vannak zenélő kutyák, kutyákról készült portrék, embereknek öltöztetett kutyák, lelkesen nyelvüket lógató és ugrándozó, figyelmesen ülő, néma könyörgéssel a mancsukat felemelő kutyák, kutyák kis rózsaszín masnival a fejükön.

Egyszer kiskoromban eltörtem egyet, és anyám - bár tagadtam, hogy én tettem volna - villanydróttal megvert. Még kerekférgek tabletták ára is gyűlölöm azokat a kutyákat.

Anyám is tudja, de - ahogy iszonyatos, kislányos tartózkodással mondani szokta - ők a kisbabái, és különben sem szokott panaszkodni a fent tartott utálatos dolgaimra, mondja. Nem mintha akár sejtelme volna arról, mit művelek.

Sértetlen a magánéletem: saját szobáim vannak, az ajtókon mindenütt zár, és anyám egyikbe sem léphet be. Az átalakított padlástér és a dolgozószoba, a fürdőszoba, a háló és a pincében a sötétkamra. A könyveimmel, a zenei listáimmal, az online barátaimmal otthont teremtettem itt magamnak, míg anyám a szalonban tölti a napjait, dohányzik, keresztrejtvényt fejt, port töröl és napközben tévét néz Mindig is utáltam ezt a szót a hamis, a jockoknak nincsenek parazitáik felhangjaival, citrusillatú légfrissítő bűzével.

Much more than documents.

De most a kifakult nyomott kartonhuzattal, a porcelánkutyáival és a kétségbeesése gyomorforgató bűzével még jobban utálom. Természetesen nem hagyhattam itt mamát. Elejétől fogva tudta, ahogy azt is, hogy a döntése, hogy itt marad, röghöz köt, hozzáláncol, a foglyává, a rabszolgájává tesz. És kötelességtudó fia vagyok. Gondoskodom róla, hogy a kertje mindig takaros legyen.

Vigyázok, hogy beszedje a gyógyszereit. A jockoknak nincsenek parazitáik kocsival a salsaóráira mama vezet, de jobban szereti, ha én viszem. És néha, amikor nincs ott, ál- modozom Anyám az ellentétek és az ellentmondások különös keveréke. Utálja a regényeket, de imád szótárakat és enciklopédiákat olvasni.

Hetente kétszer, ha esik, ha fúj - még Nigel halálának hetében is ruhába bújik, magas sarkú cipőt húz, és kocsival elviszem a Malbryi Egyetemen tartott salsa- órájára, ami után a barátnőivel találkozik, és megisznak valami különleges teát vagy egy pohár Sauvignon Blanc-t, és azon a korcs hangján beszél rólam és a kórházban végzett munkámról, ahol - szerinte - nélkülözhetetlen vagyok, és nap mint nap életeket mentek.

Nyolckor érte megyek, bár csak ötpercnyire lakunk a buszmegállótól. A lakótelepről azok a zsiványok, szokta mondani. Észbe sem kapsz, és már beléd is vágják a kést.

Talán okkal elővigyázatos. A családunk tagjait szokatlanul gyakran éri baleset.

  • képregénykritika -
  • Joanne-Harris-kekszemühunyadikonyv.hu
  • Locke and Key A tökéletes, eksztatikusan és katartikusan kielégítő befejezés, a minden szálat logikusan és gondosan összefonó lezárás a popkultúra Szent Grálja.

Mégis sajnálom azt a vagányt, aki beleköt az anyámba. Az anyám tudja, hogyan védje meg magát. Még ma, hatvankilenc évesen is olyan pengeéles, hogy könnyen fakaszt vért. Mi több, tudja, hogy vágjon vissza bárkinek, aki fenyeget minket.

Talán kicsit kifinomultabban, mint a villanydrót idején, de Gloria Wintert nem jó magunkra ha- ragítani. Ezt már kiskoromban megtanultam. Ha másban nem is, ebben koravén tanítvány voltam. Nem olyan eszes, mint Emily White, a vak kislány, akinek története az életem jelentős részére kihatással volt, de azért elég okos, hogy életben maradjak, amikor ez egyik testvéremnek sem sikerült.

Mindazonáltal nincs-e már vége ennek az egésznek? Emily White már rég halott, kesergő hangját elhallgattatták, leveleit elégették, az elmosódott, vakuval készült fényképei az Udvarház titkos fiókjaiban és könyvespolcain pöndörödnek.

És még ha nem volna is így, a sajtó már majdnem megfeledkezett róla.

Van más, ami miatt lamentálhatnak, vannak újabb botrányok, amiket rögeszmésen előráncigálhatnak. Egy kislány húsz évvel ezelőtti eltűnése már nem ok arra, hogy aggodalmat keltsen a nyilvánosságban.

Az emberek továbbléptek. Ideje, hogy én is ezt tegyem. A gond csak az, hogy semminek sincs vége.