Szabó Sándor beszélgetése Bán Mórral

Feltöltve: 2011.05.21 18:15 |

SzS: Miért pont a Hunyadiakkal kapcsolatban kezdtél bele egy ilyen nagy vállalkozásba?
 
BM: Több, mint tíz éve tudatosan gyûjtöm a háttéranyagokat a korszakról. Mindig is tudtam, hogy elõbb-utóbb bele fogok vágni valami  monumentális történelmi sorozatba, olyanba, amely Magyarország históriájának egyik fényes korszakát mutatja be. Egyszerûen elegem lett abból, hogy a csapból is a történelmünk tragikusabb vonulata ömlött, s ömlik azóta is. Jó, tudom, abból alaposan kijutott nekünk, no de könyörgöm, a magyar történelem nem csak bukások sorozata, résztvevõi nem csak háborús bûnösök, szörnyetegek. Hõsi korszakok, eseménydús, izgalmas évszázadok, elképesztõen színes karakterek állnak rendelkezésre, kiváló regény-alapanyagot szolgáltatva ahhoz, hogy a magyar szerzõk feldolgozzák õket. A kortárs írók azonban   különösen az elismertek, befutottak mintha ódzkodnának attól, hogy a magyar történelmet nem mint tragédiák sorozatát mutassák be. Csak azt nem tudom, miért. Ezt olvasóként sem értettem. Miért nem ír ma senki az Árpádházi királyokról, a Hunyadiakról, Rákócziról? Más népek boldogak lennének, ha olyan izgalmas, hõsies történelmük lenne, mint nekünk magyaroknak van. Angliában, Franciaországban, Németországban, az Egyesült Államokban roskadoznak a könyvespolcok a saját történelmükbõl merített könyvsorozatoktól. Akad köztük abszolút hitelességre törekvõ, kalandosabb, heroikusabb,  romantikusabb, vagy éppen ifjúsági vonulat. A választék elképesztõ. Nálunk meg szinte semmi.
SzS: A történetben egyszerre vannak jelen a magyar történelem felemelõ és gyászos részei. Miért így, egymásba csúsztatva adagoltad?
 
BM: Mert a legfényesebb korokban is történnek gyászos események. A történelem már csak ilyen. Miközben mi magyarok dicsõséges, fényes idõszaknak tartjuk a Hunyadi-korszakot, sokszor megfeledkezünk róla, hogy azért abban az idõben is számos sötét, kegyetlen dolog esett meg. Mátyás király kora is inkább csak utólag tûnik fénykornak. Mégis, ezek az idõszakok örök  tanulságul szolgálnak arra, hogy akarattal, elszántsággal, eréllyel ez az ország is el tudta érni, amit akart. Ma sem érdemelnénk kevesebbet. Hunyadi Jánosnál, Mátyás királynál, Corvin János hercegnél pedig keresve sem találhatnánk izgalmasabb, érdekesebb karaktereket egy nagyszabású  regény-sorozathoz. Azzal együtt, hogy bizony szembesülni kell pozitív szerepük mellett a kevésbé pozitív oldalukkal. De éppen ettõl lesz izgalmas a történet! Attól, hogy megpróbáljuk megismerni a valódi, történelmi figurákat a szoborrá merevedett pátoszon túl. Persze az olvasónak nem kell mítoszrombolástól tartani. Számomra a Hunyadiak a magyar történelem legnemesebb alakjai. De emberek, idõnként esendõ emberek voltak õk is. Ettõl válik még megbecsülhetõbbé mindaz, amit tettek.
 
SzS: Igazából arra gondoltam, hogy a dupla narrációval folyton visszarántod az embert a Mohács utáni helyzetbe, a legdicsõségesebb pillanatokból is, ami Hunyadi Jankó körül történnek, s ezzel mintha megerõsítenéd, hogy igaz, hogy van pár szebb pillanat, de összességében azért mégis tragikus a kép. Nem lett volna népszerûbb tisztán adagolni a fényes részeket?
BM: A kerettörténet, a folyamatos visszatekintés egyfajta mérce. Annak a mércéje, hogy honnan jutott el az ország a Mohács utáni sötét napokhoz. De ez a mérce akár lehetne a ma is, sajnos. A mából visszatekintve is nagyon sötét az út. Magyarország dicsõséges múltjából, Nagy Lajos birodalmától Mohács alig szûk 150 esztendõ. Mi történt ezalatt a másfélszáz év alatt? Mi taszította romlásba az országot? A kerettörténet visszatekintése többek közt ennek a nyomonkövetését és egyfajta dokumentálását is szolgálja. Arról nem beszélve, hogy a Mohács utáni hetek, hónapok eseményeit sem ismerjük eléggé. Pedig ami azokban a hónapokban történt, az mindent elárul a magyar történelemrõl, és sok mindenre magyarázatul is szolgál. Érdemes okulni belõle. Néhány olvasót leginkább ezek a  minitörténetek döbbentették meg a legjobban, holott a kerettörténet  meséi  szinte mind valóban élt szemtanúk visszaemlékezésein alapulnak. A harmadik kötetben ez a vonulat talán még drámaibb lesz, mert olyan történetek következnek, melyek egy egészen új szemszögbõl láttatják majd ezeket a napokat. Hátborzongató írni ezeket a történeteket.
 
SzS: Mennyire tartod “történelminek” a regényedet a szó hagyományos értelmében?
 
BM: Teljes mértékben történelmi tényekre alapozott regény, illetve regénysorozat ez. Nem történelmi tanulmány, nem történelemkönyv, hanem hangsúlyozottan regény, benne számos létezett, és számos kitalált karakterrel. A regény megköveteli, hogy dramaturgiája a saját szabályai szerint alakuljon, és ne szolgaian idomuljon a történelmi tényekhez – így a cselekmény bizonyos elemei, vonulatai elképzeltek. Igaz, sokkal több a hiteles részlet a könyvben, mint azt sokan sejtenék. Annak nagyon örülök, hogy az eddigi kötetek sok olvasót arra késztettek, hogy nézzenek utána bizonyos dolgoknak, úgy estek-e valóban. Nagyon sok visszajelzést kapok meglepett olvasóktól, akik elmondják, megírják, hogy nem is sejtették, hogy ez, meg ez valóban megtörtént, ez meg ez a figura valóban létezett, és pontosan azt tette, mint amit a könyvben megírtam. Önmagában már ez óriási sikerélmény: sok-sok ember figyelmét egy kicsit jobban ráirányítottam történelmünkre.
SzS: Az elsõ kötet részletei is hitelesek Hunyadi János fiatalkoráról?
BM: Éppen errõl az idõszakról tudunk a legkevesebbet. Nem tudjuk biztosan, hol született Hunyadi, mikor született, még az anyja nevére sincs kézzelfogható bizonyíték. Arról is máig vitatkoznak a tudósok, hogy milyen származású volt. A második kötet függelékében tizenkét-tizenhárom korabeli elméletet gyûjtöttem össze, melyet a történészek Hunyadi származásáról
írtak össze. Na most ehhez képest mennyire lehet hiteles egy ilyen regény? Nyilvánvaló, hogy nekem, mint szerzõnek egy bizonyos elképzelésbõl kiindulva kellett felépítenem a történetet. Ahogy persze elõrehaladunk az idõben, és Hunyadi késõbbi tetteiig jutunk, ott már szinte minden részlet  jól dokumentált, tehát jóval kevesebb helye van a feltételezéseknek, elméleteknek.
SzS: Dracula családja olyan, mintha valamelyik fantasy regényedbõl szökött volna meg. Nem akartál vagy nem tudtál elszakadni ettõl a mellékíztõl?
 
BM
: Már az is sokak számára meglepetés volt, hogy Dracula valóban létezett. Azt hitték, teljes mértékben kitalált figura. Arról meg már végképp nagyon kevesen hallottak, hogy Vlad és Hunyadi családja vérrokonok voltak. Az öreg Draculát, akit Zsigmond magyar király vett fel a Sárkányos rendbe, éppen Hunyadi parancsára gyilkolták meg a havasalföldi kenézek, ármánykodása, árulásai és kegyetlenkedései miatt. Fia, ifjabb Dracula Mátyás király foglya volt hosszú ideig, Visegrádon. Az már más kérdés, hogy az elsõ kötetben valóban inkább tûnik fantasy-figurának Vlad, mint valódi, történelmi személynek. Szerencsére az olvasók többsége pontosan ráérzett, hogy a korabeli hiedelmek, babonák világa elevenedik meg abban, ahogyan õt látják a szereplõk, s ahogyan õt látjuk, mi, olvasók. Késõbb, ahogy Vlad egyre magasabbra emelkedik   Hunyadival párhuzamosan, úgy válik egyre inkább hús-vér karakterré, noha igen kegyetlen karakterré. A mítosz, a babona lehámlik róla, ahogy Hunyadi is mind jobban a politikai vérkeringés középpontjába kerül, mind jobban megismeri kormányzás fortélyait, úgy alakul át elõtte is Dracula figurája.
 
SzS: Egész pontosan mi az a “vér átka”, ami igazi sötét figurává teszi ezt a karaktert? Valami genetikai betegség?
BM: Nem szeretném elõre elárulni, hogy mi is a vér átka. A Dracula-szálhoz viszont szorosan hozzátartozik valami, ami az elsõ perctõl kezdve motivált. A történelmi Vlad Tepes és Dracula cselekedeivel kapcsolatban világszerte két nézet ismeretes. Sokan csak a Bram Stoker, illetve a Lugosi Béla-féle Draculát ismerik. Õk Erdély nevét kizárólag a Dracula-horrorfilmekbõl hallották, különben azt sem tudják, hogy valóban létezik egy ilyen tartomány. A másik, a reviziós nézet szerint a történelmi Dracula nem csak, hogy nem volt rém, de valójában Európa hõse volt, a kereszténység igazi megmentõje, aki egyes egyedül megállította a törököket Románia (!) határain. Ezt a nézetet természetesen román történészek képviselik, de nyugaton elképesztõen sokan adnak hitelt nekik.
Az õ terminológiájukban a Hungarian plot , vagyis a magyar összeesküvés feketítette be Draculát, már a középkorban, mert irigyelték tõle hõsiességét és sikereit. Eszerint már Mátyás király elkezdte a hazudozást, és a magyarok azóta feketítik, torzítják Dracula dicsõségét. Afölött, hogy a történelmi Dracula tett egyet mást, ami miatt leginkább saját oláh alattvaló gyûlölték, arról nagyvonalúan megfeledkeznek. Nemrégiben egy olasz újságíró ismerõsömmel beszélgettem, és amikor említettem neki, hogy Hunyadiról akarok könyveket írni, csak nézett rám, hogy ki a franc az a Hunyadi. Elmondtam neki, hogy hát az a figura, aki 1456-ban megállította Mohamed hódítói hadait Belgrádnál. Erre õ csak a fejét ingatta. Azt felelte: nem, nem, õ tudja, hogy mi magyarok ezt így hisszük, de híres történészek szerint (akik egytõl-egyig románok) ez a hõsies figura valójában Dracula vajda volt. Hát, ezek után gondoltam, kicsit helyre tesszük az öreg Draculát, ha már úgyis létezik a  Hungarian plot . Az én regénysorozatomban azonban kronológiaialag is nagyon pontosan követhetõ Vlad Tepes, majd fia, Dracula pályája. Kirajzolódik belõle midaz, amit valóban a kereszténység érdekében tettek, és az is, amit ellene. Így arról is sok szó esik, miféle bizarr szokásaik voltak, olyan szokások, melyek az amúgy hiper-brutál középkorban is túlontúl durvának tüntek.
 
SzS: A másik vérbõ témára áttérve: tényleg ennyire átható volt a kor szexualitása, a legalacsonyabbtól a legmagasabb társadalmi rétegekig?
 
BM: A szexualitás mindig átható volt. Az emberi természet nem sokat változott ebbõl a szempontból, csak a társadalmi prüdéria, a vallási, közösségi elfogadottság változik folyamatosan. A krónikás atyák természetesen néha igen szemérmesen fogalmaztak, de azért a történészek számára eddig is ismertek voltak a korszak  piszkos  részletei. Azt hiszem, sokakat azért zavar a szexualitás erõs jelenléte az elsõ kötetben, mert az utóbbi évtizedekben belénk ivódott, hogy a történelmi könyv az egyenlõ az ifjúsági regénnyel. Jómagam is ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki újonnan írt történelmi regénnyel szinte csak a Delfin-könyvek sorozatában találkozott. Fehér Tibor (Hajdúk kapitánya, Vasjogar, Az ezüstkardú vitéz, Nyugtalan vér), Hunyady József (Hollós vitéz, A fekete lovag, A király árnyéka) Hegedûs Géza (Erdõntúli veszedelem, A legvitézebb huszár, Megkondulnak a harangok). Az õ megközelítésükben szóba se kerülhetett az erotika. Ez a régi hagyomány folytatása volt a magyar irodalomban: Gárdonyi, Jókai óta igen szemérmesen kezelték a históriát íróink, szinte kizárólag a nevelési célzatot helyezték elõtérbe, a hazaszeretet, és az emberi értékek példaként állításával. Csakhogy a valóság nem volt egy cseppet sem szemérmes. Kezdettõl fogva úgy gondoltam, hogy XV. századot egy mai regényben úgy kell ábrázolni, amilyen valójában volt. Roppant erõszakosnak, brutálisnak, kegyetlennek. Ennek a világnak a szexualitás teljesen természetes része volt, csak az utódok csodálkoznak kicsit azon, hogy számos fõpapnak fattyai születtek, és a kicsapongás, erõszak a hétköznapok részét képezte. A világirodalomban, a történelmi filmek esetében ez már régen elfogadott  eszköz , de tény, hogy magyar környezetben, magyar történelmi figurákkal kapcsolatban ez újdonságnak hat. Pedig  Éppen Zsigmond király élete és vonzódása a szépasszonyokhoz a fényes bizonyíték arra, hogy a korszak még hírbõl sem ismerte a  szemérmességet. Hunyadi Jánost sem tudom glóriás angyalnak elképzelni. Életerõs, életszeretõ fiatalember volt, aki érett férfiként lett az a felelõsségteljes vezér, akinek megismertük tanulmányainkból. Senki sem születik glóriával a feje felett, még a szentek sem. Hát még a hadvezérek!
SzS: “Jankó” szerinted magyar, vagy csak a mi számunkra magyar, a többi környezõ nép számára meg más? (pl. román)
 
BM: Alapvetõen azt gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy román, vagy magyar származású volt. Ahogy a második kötetben Vitéz János ki is fejti, magyarnak lenni nem faji kérdés. Nem véletlen, hogy olyan történelmi hõseink, mint Hunyadi János, Petõfi Sándor, Kossuth Lajos, Zrínyi Miklós  részben, vagy egészben idegen származásúként váltak szívvel-lélekkel magyarrá. És szerintem ez számít, csakis ez. Ami a történelmi tényeket illeti, és magában a regénysorozatban is ez az elmélet szerepel, a Hunyadik havaselvi kun kenézi családból származnak. A XIII.- XIV. században Havaselve és Moldva lakosságának igen nagy része kunokból, besenyõkbõl és különbözõ tatár törzsek maradék népességébõl állt. Fõképp az uralkodó réteg. A köznép jelentõs tömegét persze a vlachok, a románok elei képezték, de még a késõbbi uralkodó dinasztiájuk, a Basarab-család is  tisztán a tatár kánok leszármazottja volt. Hunyadi János, Mátyás király majd minden kelet-európai nép folklórjának, történelmi emlékezetének része. Nem szükséges kisajátítani, de tény, hogy szívvel-lélekkel magyarok voltak, és ezért a hazáért éltek, haltak.
SzS: A vallás szerinted csak külsõség volt a korban? Gondolok itt arra, hogy a szereplõk belsõ vívódásaiban, gondolatvilágában sok minden felbukkan, de a vallás kevésbé, pedig az ember azt gondolná, hogy a középkorban ennél több forgott körülötte.
 
BM: Hunyadi János korában a katolikus egyház reputációja a mélyponton volt. Az egyháznagyok java részének életmódja finoman szólva sem tûnt példamutatónak, erõszakos, harácsoló, kicsapongó életmódjuk közfelháborodás tárgya volt Európa-szerte. Persze akadtak kivételek, a regénysorozat egyik fõszereplõje, Vitéz, a késõbbi érsek is ilyen ragyogó kivétel volt. Ez a korszak a nagy egyházviták kora, amikor két, néha három pápa is uralkodott egyszerre. Európát a huszita heretizmus rázta meg, amit tûzzel-vassal igyekeztek eltiporni. (Hunyadi maga is harcolt a husziták  ellen: éppen ezeket a fejezeteket írom a harmadik kötetben). Nem véletlen az sem, hogy a nagy erdélyi parasztfelkelés 1437-ben Lépes püspök kegyetlenkedései, és sanyargatásai miatt robbant ki. A nép tömegei számára az igaz hitet nem az egyház, hanem néhány, az Újszövetség szellemiségéhez  makacsul ragaszkodó prédikátor testesítette meg, akiket az egyház különös elõszeretettel üldözött, és küldött máglyára. Ne feledjük, hogy a reneszánsz, és a nagy hitújítás elõtti idõszakról beszélünk. Európa átalakulóban volt, s a regény ebbõl a szempontból is hû képet fest a valódi viszonyokról.
SzS: Ez a regényfolyam az elsõ nem-fantasztikus vállalkozásod?
 
BM: Azt hiszem, az elsõ. Korábban kisebb munkáim jelentek meg történelmi témában, például egy 1956-os képregény, melyet Fazekas Attila rajzolt, Tûzvihar címmel. Ez önálló füzetben látott napvilágot. Ezen kívül egy-két novella volt talán, de ezek lapokban jelentek meg, sok-sok évvel ezelõtt.
SzS: Új olvasókat szólítottál meg a Hunyadi könyvekkel, vagy zömmel a régieket? Mennyire van átjárás a két mûfaj (történelmi – fantasztikus) fogyasztói között?
 
BM: Nem tudom, van-e átjárás. Valamennyi biztosan van, mert tudom, hogy néhány régi olvasóm nagy örömmel vette kézbe a Hunyadi-sorozatot. De azt hiszem, inkább új réteget szólítanak meg ezek a kötetek. Az eladási adatok is erre utalnak. Az elsõ kötet gyakorlatilag fél év alatt elfogyott, nemsokára újra megjelenik. A második kötet szinte megjelenése óta az Alexandra történelmi regény-listájának elsõ helyén tanyázik, úgyhogy hasonló sikerre számítunk. A harmadik kötet, ha minden jól megy év végén lát majd napvilágot, de már most nagyon sokan keresik. Biztos vagyok benne, hogy óriási igény van ilyen jellegû regényekre, sorozatokra. Persze az is tény, hogy egy történelmi-sorozat megírása  összehasonlíthatatlanul több energiába, idõbe kerül, mint mondjuk egy fantasy-sorozat elkészítése. A tervek szerint egyébként összességében tíz kötetbõl áll majd a sorozat. Négy rész Hunyadi János életét dolgozza fel, négy Mátyás király életét, és kettõ Corvin János hercegrõl szól majd. Ez a tíz kötet Magyarország történetének 120-150 évét tárja elénk, annak teljes gazdagságában, mozgalmasságában. A fénykor, egészen Mohácsig.
 



1.

Hunyadi
A hajnalcsillag fénye

Bán Mór nem kisebb célt tûzött ki maga elé nagyszabású történelmi regénysorozatával, mint hogy színes, mozgalmas tablóba foglalja a Hunyadiak dicsõségben és tragédiákban egyaránt bõvelkedõ korszakát. Az utolsó keresztes hadjárat véres bukásának idején került a világtörténelem színpadára a Hunyadi család. A havasalföldi kun kenézek leszármazottai vérrokonuk, Vlad fejedelem rettenetes bosszúja elõl menekülnek Erdélybe, ahol Zsigmond magyar király szolgálatába álltak...


2.

Hunyadi
Az üstökös lángja

Ezernégyszázharmincegy. Miközben a Magyar Királyságot északon a huszita seregek dúlják, sorra megfutamítva Zsigmond király hadait, délen pedig a török terjeszkedése a Bizánci Császárság végóráit vetíti elõre, Hunyadi János uralkodója kíséretében elõbb Nürnbergbe, majd Milánóba kénytelen utazni. Zsigmond karnyújtásnyira került áhított céljától, a Német-római Birodalom császári koronájának megszerzésétõl, és a birodalmi politikai játszmák részeként a milánói Visconti herceg rendelkezésére bocsátja Hunyadit és csapatát a Velence ellen folytatott háborúban...


3.

Hunyadi
A csillagösvény hídja

Zsigmond király halála után a gyengekezû Habsburg Albertre száll a Szent Korona. Személye megosztja a magyar nemességet, és a cseh trónért is hadba kell vonulnia a lengyel uralkodó ellen. A csehországi hadjáratra ígéretéhez híven elkíséri Albert királyt Hunyadi János is, pedig nagyon nagy szükség lenne rá birtokain és Erdélyben: jobbágyai elégedetlenkednek, a városokat és a falvakat török portyázó seregek dúlják, és Hunyadvár is közvetlen veszélybe kerül - benne Szilágyi Erzsébettel és a hétéves Hunyadi Lászlóval...


4.

Hunyadi
A hadak villáma

Zsigmond király halála után a gyengekezû Habsburg Albertre száll a Szent Korona. Személye megosztja a magyar nemességet, és a cseh trónért is hadba kell vonulnia a lengyel uralkodó ellen. A csehországi hadjáratra ígéretéhez híven elkíséri Albert királyt Hunyadi János is, pedig nagyon nagy szükség lenne rá birtokain és Erdélyben: jobbágyai elégedetlenkednek, a városokat és a falvakat török portyázó seregek dúlják, és Hunyadvár is közvetlen veszélybe kerül - benne Szilágyi Erzsébettel és a hétéves Hunyadi Lászlóval...


5.

Hunyadi
A mennydörgés kapuja

Bán Mór nagyívû történelmi regényciklusának ötödik kötete a magyar történelem talán legdicsõbb, s mégis legellentmondásosabb korszakának egyik kulcsfigurája, Hunyadi János szerepét mutatja be a Habsburg Albert király halálát követõ kettõs királyválasztás széthúzástól terhes éveiben. Ezernégyszáznegyven. A Szent Korona elrablását követõen vészterhes idõk köszöntenek a Magyar Királyságra. Rövid idõn belül két új királyt is megkoronáznak Székesfehérvárott: egy néhány hetes csecsemõt, és a tizenhat esztendõs lengyel Ulászlót. Az ország kettészakad, s a pártok között véres polgárháború robban ki. Hunyadi Jánosnak is el kell döntenie, melyik oldalra áll. Ám miközben a magyar fõurak egymás ellen kelnek hadra, egymás birtokait prédálják, Murád szultán kihasználva a zûrzavart, hatalmas sereggel indul meg, hogy elfoglalja a Magyarország kapujának tartott Nándorfehérvárt. A bárók nem küldenek felmentõ sereget, egyedül Hunyadi siet a szorongatott erõd megsegítésére...
© 2011 Hunyadikonyv.hu | All Rights Reserved