Bán Mór - Hunyadi, avagy Bánom is én!

Feltöltve: 2011.05.28 13:24 |

A karácsonyi ajándékkupacok közül került kezembe – sõt, négykötetes sorozat lévén, melynek darabja 5 centiméteres, mint hegycsúcs uralta a kupacot – Bán Mór – Hunyadi címû könyve. Fanyalgó értelmiségihez illõn, a szerzõ neve és a kötetek terjedelme alapján ponyvaszagot szimatoltam, így elõvigyázatosságból méltó helyére, a kupac aljára helyeztem vissza az egy kézzel átérhetetlen papírhalmot…Azonban vízkereszt táján az ide-oda tolt dombok elromboltattak - feleségem áldozatos aknamunkája által – és újra felütötte fejét a maradékban a gyanús könyvcsomag. Alig pár perccel megkezdve napi szabadidõmet, fekvõ helyzetben a látóteremben más egyéb érdekeset éppen nem találva, elszántam magam némi ismerkedõ olvasásra, csak szõr mentén, szigorúan a további kihajítást közvetlenül megelõzõleg. Aztán mégsem hajigáltam…

Ismerkedésként lapos pillantást vetettem a borítóra. Hiteles történelmi regényhez kissé marketingszagú és túlmisztifikált kötetcímek álltak ott: “A hajnalcsillag fénye”, “Az üstökös lángja”…gyorsan megfordítottam és hamar a hátulját kezdtem nézni, vagy bármi mást. A fülszövegben a szerzõt újságíróként jellemzik, tehát kollégáról van szó, aki Kecskeméten ír a helyi lapba. A napilapozás után még otthon is tovább ír? Ez egy robot … Mint irodalom-bûnügyi profilozó, úgy igyekeztem feltérképezni a szerzõ lehetséges motivációit. Fanatikus írkáló…egész nap tomboló szenvedéllyel író veszélyes betûmániás, percenként lezavar egy bekezdést. Valószínûleg imádja a saját szavait és brilliáns kifejezéseit, mint az operaénekes, aki szinte szerelmes a saját hangjába. De várjunk még az ítélettel, hiszen bele sem lapoztunk. Nosza!

Az elsõ mondatok után kiderült, rögtön Moháccsal kezdünk. Nincs tinglitangli, csata elõtt állunk, mely már megkezdése elõtt a teljes katasztrófa felé tart. Az olvasót veretes magyarsággal írt mondatok segítik a gyors képbe kerülésben, a Zsigmond-korabeli Magyarország hangulatának megsejtésében. A stílusa - a szerzõ nevével ellentétben – félig sem Jókai, a mai köznyelv és a régies fordulatok egyfajta elegyével is megelégszik, de néhol felbillen az arány egyik vagy másik oldalra, hirtelen neonfényt villantva a sötét középkorban. Máskor viszont mint megbokrosodott vad, hegyi musztángok sörényén megcsillanó fénysugárban sütkérezõ kis lótetû inas lábszárán bambán üldögélõ porszemet felkavaró gyorsvonat, úgy szaladnak meg a jelzõk, barokkos burjánzásba kezdenek a mondatok.

“…Huszonhétezer férfi, csillogó vértjeiken, sisakjaikon táncot lejt a nap aranyat verejtékezõ fénye. Messzirõl roppant vasszörnyetegnek tûnik a sereg, masszív négyzetekbe tömörödött százlábúnak (az milyen? -  a szerk.), mely lándzsaerdõt meredeztet a sodródó fellegeknek…”. Kétségtelenül nem elveszett ember a szerzõ, rendesen dudorodik kékeres írói vénája, mégsem kizrható a hatásvadászat ténye, amikor azt írja: ”Fortyog, bugyborékol a láp, s mocorgatja, öklendezi a fekete termést, ami ott rothad a gomolygó ingoványon. A halál gyümölcsei oszlanak sûrû fürtökben, bûzlõn, majdnem harmincezer emberi tetem, egymás hegyén, hátán, sárba süppedve, eltaposva, kibelezve, csonkolva, összevagdalva, bezúzott koponyával, még mindig vasba öltöztetve, üveges szemmel meredve a holdra, görcsbe rándult ököllel szorongatva kardot, jatagánt.” – idézet az elsõ kötet elsõ oldalairól

Hmm - gondoltam, jól sejtettem, ez prémium kategóriás giccs lesz, akkora, hogy ha tovább olvasom, talán leszakítja a fejem. Vagy valami még rosszabbat. Az értelmi csonkolás veszélye ellenére, vitt mégis tovább valami perverz önmarcangoló vágy az olvasásban, meg az ideg is pumpálódott bennem, hogy megint egy nálamnál is tehetségtelenebb firkász irománya került kiadásra, miközben az én kiadatlan – és legyünk õszinték: megíratlan – köteteim kutyát nem érdekelnek.
Bezzeg az ilyen álközépkori, álrégies, ál-nemtudomén-milyen álságos álkönyv kiadásra kerül - gondoltam, s tovább olvastam, hogy igazoljam elõfeltevésemet, miszerint a kezemben tartott könyv nem véletlenül barna és csak véletlenül nem büdös.

Néhány oldallal késõbb kiderült, az igazi történet csak most kezdõdik. Visszaröppenünk jóval a csata elõtti, távoli múltba, Hunyadi János nagyapjának, Csorba vitéznek az õ életébe, amikor is megjelenik Vlad herceg nagyapja… Hûha, máris azon vettem észre magam, hogy kénytelen vagyok csapkodni lefelé magamról a történet váratlanul körémcsavart polipkarjait, melyek húztak magukkal – akkor azt hittem – várhatóan valami halálos agyelvonó szivattyútelep szemétégetõ darálójának megsemmísítõjében lévõ molekuláris lebontó salakos szennyelvezetõjébe.
Váratlanul azonban, egyre azt éreztem, fenntartásaim kopnak, ellenállásom felõrlõdik, s helyét - teremtõm irgalmazz - érdeklõdés váltja fel. Maradék ellenállásom elvérzett a következõ tíz oldalon. Ez maga lehet az agyhalál?
A cselekmény szépen a vállára ültetett, és bevitt a málnásba, mélyen. A sztori már ette is be magát a hipotalamuszom mélyére és úgy érezte, ott jó is lesz neki maradni még.
Utolsó erõmmel lecsaptam a könyvet és lassan visszanyertem az irányítást a testem funkciói felett, összeszedve maradék lélekjelenlétemet, net elé ültem.
 Háhá! - gondoltam magamban, s makrancosan felszegtem államat, nem fogom feladni, valahogy bebizonyítom, hogy a könyv NEM LEHET jó, semmilyen tekintetben! Tervem szerint a szerzõrõl kiderülõ titkos háttérinformációk lelepleznek valamiféle gonosz összeesküvést, mely e könyv megírását eredményezte.
Elõször is, mi ez a név, ez a Bán Mór? Nos, egyértelmû volt, hogy valós ember ilyen névvel nem élheti túl még az általános iskolát sem. Gyanúm beigazolódott, a neten rövid guglizást követõen kiderült, az álnév félig valódi (Bán), félig írói (Mór). Sõt ilyesmi (álnév) több is van neki.  A másik a Kim Lancehagen, mely név alatt sci-fi író Bán János, ez a valódi neve. Tudományos-fantasztikus mûveiben – a saját elmondása szerint is – a fantasztikus részek hangsúlyosabbak, mint a tudományosak. Ez az arány lehet a sikerrecept, a fellelt források szerint Kim Lancehagen a legsikeresebb hazai sci-fi szerzõ a hazai sci-fi könyvszakma egybehangzó kinyilatkoztatása szerint. Annak pedig hihetünk, hiszen talán egy kézen nem is lehetséges e szakma honi képviselõit összeszámlálni. A magyar sci-fi könyvsikert jelentõ eladott példányszámokat nem lehet ugyan összehasonlítani egy világ-, vagy akár európaszerte forgalmazott sikeres sci-fi eladási mutatóival, de a magyar piac kicsinységérõl nem Bán János tehet. Amirõl, vagy amit lehet, õ bõven megteszi azzal, hogy végül is uralja a  piacot, ez elismerésre méltó, 1:0 Mórnak. Vagyis Jánosnak. Azaz Kimnek.

Vezetõ pozíciója igazolja János névválasztását, és a magyar sci-fi lvasók táborának meggyõzõdését, miszerint Kim Basinger és Kim Wilde csak tévedésbõl viseltek férfinevet. Milyen igaz, hiszen bizonyíték erre a férfias F1 bajnok, Kimi Raikönnen. Értékelnünk kell, ha az a verzió igaz, hogy Bán Jánost nem láncolja nemhez konvenció, bizonyítani akarja, hogy sci-fi írónõként is tarolhat egy sci-fi író férfi a magyar piacon. János sztorijai eleddig a  jövõben, földrajzilag (az ûrkorban elég felteszem át kell majd gondolni-e szó használatát) pedig az ûrben, illetve más bolygókon játszódtak. Azonban a bolygók közt bolyongva is – mint egy interjúban megvallotta – “mindig érezte, hogy egyszer egy nagy horderejû történelmi mûbe kezd”.

Nos hát, ez a régóta sejtett, nagy horderejû történelmi valami manifesztálódott végül az asztalomra ledobódott Hunyadi könyvek formájában. A szerzõ hiteles történelmi szerzõ mivoltával kapcsolatban felvetõdött információk ugyan nem nyugtattak meg teljesen, de a regény történelmi vonulata, a Hunyadiak, e távoli romantikus hõsök, kisiskolás-korban tapasztalt gyermeki érdeklõdést ébresztettek bennem. Ekkorra már eldöntöttem, hogy kritikát fogok írni a könyvrõl – ha tetszik majd, azért, ha nem, azért – így tovább olvastam.
A további oldalakon aztán egyre ritkábban bukkantak elõ a bokros-nyúlós mondat-indák.  Egyre inkább a mai köznyelv köszön vissza az olvasóra, mintha a szerzõ az elsõ harminc oldalon szótüzijátékával elhasználta volna puskapora nagy részét, vagy ekkor vette észre, mekkora munka is lenne valójában az erõltetett ódonságot ily töménységben adagolva folytatni az írást. A szóösszetételek oldalról-oldalra kopnak, le-lepattogzik a patinás festék, s sajnos néhol kiviláglik a  fröccsöntött mûanyag.
Mindez azonban csak kizökkentheti az olvasót, de el nem tántoríthatja, e sorok írójával legalábbis így esett. Meg kell vallanom, valószínûleg a téma miatt kaszálta el végül mégis lábamat a könyv, minden fanyalgásom ellenére a téma volt, mely megtörte elmém védõburkát, mint légkalapács a diót. Onnantól a hõs Hunyadiak vitézségét követve, a kritikusok vastag páncélját ledobva rohamoztam én is az újabb és újabb oldalakat, önfeledten faroltam be várudvarokba és cselédlányok hálóhelyére a történet további fordulataival.
Bár tetszett a történet, nem tudtam, mennyire hiteles, végzett-e a szerzõ kutatást regénye tárgyában, vagy pediglen gyakran hagyta elkanászodni jól mûködõ fantáziáját. Vlad herceg néven ugyanis – mint a történet Darth Vadere -  a sötét nagyúr, Dracula gróf is jelentõs szerepet kap a könyvben, és történelmileg meglehetõsen hiteltelen módon valamiféle hullaszerû gyíkembernek sikerült ábrázolni. Újabb mininyomozás, kiderült, hogy Mór-János – elmondása szerint –  10 éve gyûjti a történelmi háttéranyagot a regényhez. Egy interjúban elmondja, meglepõdnénk, mennyi apró részlet szerepel a könyvében, melyrõl utánajárással kiderül, valóságalappal bír. És a fantasy-beütésû Dracula-szálon kívül akár hiteles is lehetne az élénk színekkel elénk festett egykori világ. A történeti igazság-morzsák, melyek mint valami csecse kis gyöngyök vannak elrejtve a sorok között, ezek miatt mégis olvastam el a könyvet. Sajnos közben nem tudtam, mikor gyöngy, mikor mûanyag kerül a szemem elé. Így mindent gyöngynek vettem és mindnek gyöngyként örültem. Végül is a regénnyel a szerzõ az igazság egy lehetséges, logikus, életszerû verzióját hozta létre.
Bán Mór egy interjúban elmondta: a jelenleg 4 kötetes regényciklus úgy született, hogy Mátyás fiáról akart könyvet írni, majd rájött, csak úgy mutathatja be Corvin János érzelmi és egyéb magával hozott motivációit, ha Mátyással is ezt teszi. Amikor belekezdett Mátyás király életének megírásába, világossá vált elõtte, hogy Mátyás indíttatásai nem világosak, ha nem ismerjük apja, Hunyadi János hátterét. Így majdnem a 22-es csapdájába került, de szerencsére Hunyadi János szüleinek kiléte is bizonytalan, betûmániájából kiindulva csakis ezért nem tudott Bán Mór 40-50 kötetben viszamenni Árpád vezérig vagy tovább.
A köteteket a Hunyadiak mellett összeköti a szexualitás. Ami nem baj! Csupán szokatlan lehet egyes begyöpösödött agyúaknak, akik történelmi regényeknél megszokott lovagi, szinte plátói szerelmeket várnak el. Mert Bán Mórnál ehelyett bizony a szerelem különféle eseteinek és módozatainak szemléletesebb, elmélyültebb leírása dívik. Errõl Ken Follett – Katedrális címû mûve ugrott be, ha mond valakinek valamit, ott voltak olyasféle mondatok, mint: “a lány bimbói szinte átszakították puha gyolcsruháját, mikor Ulrik kivonta lilán fénylõ dárdáját” és hasonlók. Idáig nem fajul azért a helyzet, szerencsére tartja magát és éppen nem megy át középkori-magyaros szószba mártott Romana szoft-pornóba. De hogy valaha is kötelezõ olvasmány lehessen, ahhoz már sok.
A nyelvi meglepetések okozta félrenyeléseinkhez immár hozzászokunk, átsiklunk a romantikus túlburjánzásokon, és nem (nagyon) vesszük észre a néhol bizony fel-felbukkanó anakronisztikus kifejezéseket. Azért érdekel minket, olvasókat mindez egyre kevésbé, mert Bán “Kim” Mór - bár néha elveszti a mértéket, ha jelzõkrõl és utoljára ötszáz éve használt ígék tucatjainak egy mondatba gyömöszölésérõl van szó - valójában jó író, aki jó érzékkel szerkeszti történetét, jól érzi a mértékét mindannak, mibõl, mikor, mennyi az elég, s ha a szerzõ sci-fista hátterét nem ismernék is, sejtenénk: a szerzõ nem elsõkönyves, nem egy, és nem két korábbi mûve ilyesfajta egyensúlyával bíbelõdve edzõdött mai szintjére. 

(Megjelent: 2011. 01. 27., igazszo.blog.com)
 



1.

Hunyadi
A hajnalcsillag fénye

Bán Mór nem kisebb célt tûzött ki maga elé nagyszabású történelmi regénysorozatával, mint hogy színes, mozgalmas tablóba foglalja a Hunyadiak dicsõségben és tragédiákban egyaránt bõvelkedõ korszakát. Az utolsó keresztes hadjárat véres bukásának idején került a világtörténelem színpadára a Hunyadi család. A havasalföldi kun kenézek leszármazottai vérrokonuk, Vlad fejedelem rettenetes bosszúja elõl menekülnek Erdélybe, ahol Zsigmond magyar király szolgálatába álltak...


2.

Hunyadi
Az üstökös lángja

Ezernégyszázharmincegy. Miközben a Magyar Királyságot északon a huszita seregek dúlják, sorra megfutamítva Zsigmond király hadait, délen pedig a török terjeszkedése a Bizánci Császárság végóráit vetíti elõre, Hunyadi János uralkodója kíséretében elõbb Nürnbergbe, majd Milánóba kénytelen utazni. Zsigmond karnyújtásnyira került áhított céljától, a Német-római Birodalom császári koronájának megszerzésétõl, és a birodalmi politikai játszmák részeként a milánói Visconti herceg rendelkezésére bocsátja Hunyadit és csapatát a Velence ellen folytatott háborúban...


3.

Hunyadi
A csillagösvény hídja

Zsigmond király halála után a gyengekezû Habsburg Albertre száll a Szent Korona. Személye megosztja a magyar nemességet, és a cseh trónért is hadba kell vonulnia a lengyel uralkodó ellen. A csehországi hadjáratra ígéretéhez híven elkíséri Albert királyt Hunyadi János is, pedig nagyon nagy szükség lenne rá birtokain és Erdélyben: jobbágyai elégedetlenkednek, a városokat és a falvakat török portyázó seregek dúlják, és Hunyadvár is közvetlen veszélybe kerül - benne Szilágyi Erzsébettel és a hétéves Hunyadi Lászlóval...


4.

Hunyadi
A hadak villáma

Zsigmond király halála után a gyengekezû Habsburg Albertre száll a Szent Korona. Személye megosztja a magyar nemességet, és a cseh trónért is hadba kell vonulnia a lengyel uralkodó ellen. A csehországi hadjáratra ígéretéhez híven elkíséri Albert királyt Hunyadi János is, pedig nagyon nagy szükség lenne rá birtokain és Erdélyben: jobbágyai elégedetlenkednek, a városokat és a falvakat török portyázó seregek dúlják, és Hunyadvár is közvetlen veszélybe kerül - benne Szilágyi Erzsébettel és a hétéves Hunyadi Lászlóval...


5.

Hunyadi
A mennydörgés kapuja

Bán Mór nagyívû történelmi regényciklusának ötödik kötete a magyar történelem talán legdicsõbb, s mégis legellentmondásosabb korszakának egyik kulcsfigurája, Hunyadi János szerepét mutatja be a Habsburg Albert király halálát követõ kettõs királyválasztás széthúzástól terhes éveiben. Ezernégyszáznegyven. A Szent Korona elrablását követõen vészterhes idõk köszöntenek a Magyar Királyságra. Rövid idõn belül két új királyt is megkoronáznak Székesfehérvárott: egy néhány hetes csecsemõt, és a tizenhat esztendõs lengyel Ulászlót. Az ország kettészakad, s a pártok között véres polgárháború robban ki. Hunyadi Jánosnak is el kell döntenie, melyik oldalra áll. Ám miközben a magyar fõurak egymás ellen kelnek hadra, egymás birtokait prédálják, Murád szultán kihasználva a zûrzavart, hatalmas sereggel indul meg, hogy elfoglalja a Magyarország kapujának tartott Nándorfehérvárt. A bárók nem küldenek felmentõ sereget, egyedül Hunyadi siet a szorongatott erõd megsegítésére...
© 2011 Hunyadikonyv.hu | All Rights Reserved