Bán Mór - Hunyadi, avagy Bánom is én!

Feltöltve: 2011.05.28 13:24 |

A karácsonyi ajándékkupacok közül került kezembe – sőt, négykötetes sorozat lévén, melynek darabja 5 centiméteres, mint hegycsúcs uralta a kupacot – Bán Mór – Hunyadi című könyve. Fanyalgó értelmiségihez illőn, a szerző neve és a kötetek terjedelme alapján ponyvaszagot szimatoltam, így elővigyázatosságból méltó helyére, a kupac aljára helyeztem vissza az egy kézzel átérhetetlen papírhalmot…Azonban vízkereszt táján az ide-oda tolt dombok elromboltattak - feleségem áldozatos aknamunkája által – és újra felütötte fejét a maradékban a gyanús könyvcsomag. Alig pár perccel megkezdve napi szabadidőmet, fekvő helyzetben a látóteremben más egyéb érdekeset éppen nem találva, elszántam magam némi ismerkedő olvasásra, csak szőr mentén, szigorúan a további kihajítást közvetlenül megelőzőleg. Aztán mégsem hajigáltam…

Ismerkedésként lapos pillantást vetettem a borítóra. Hiteles történelmi regényhez kissé marketingszagú és túlmisztifikált kötetcímek álltak ott: “A hajnalcsillag fénye”, “Az üstökös lángja”…gyorsan megfordítottam és hamar a hátulját kezdtem nézni, vagy bármi mást. A fülszövegben a szerzőt újságíróként jellemzik, tehát kollégáról van szó, aki Kecskeméten ír a helyi lapba. A napilapozás után még otthon is tovább ír? Ez egy robot … Mint irodalom-bűnügyi profilozó, úgy igyekeztem feltérképezni a szerző lehetséges motivációit. Fanatikus írkáló…egész nap tomboló szenvedéllyel író veszélyes betűmániás, percenként lezavar egy bekezdést. Valószínűleg imádja a saját szavait és brilliáns kifejezéseit, mint az operaénekes, aki szinte szerelmes a saját hangjába. De várjunk még az ítélettel, hiszen bele sem lapoztunk. Nosza!

Az első mondatok után kiderült, rögtön Moháccsal kezdünk. Nincs tinglitangli, csata előtt állunk, mely már megkezdése előtt a teljes katasztrófa felé tart. Az olvasót veretes magyarsággal írt mondatok segítik a gyors képbe kerülésben, a Zsigmond-korabeli Magyarország hangulatának megsejtésében. A stílusa - a szerző nevével ellentétben – félig sem Jókai, a mai köznyelv és a régies fordulatok egyfajta elegyével is megelégszik, de néhol felbillen az arány egyik vagy másik oldalra, hirtelen neonfényt villantva a sötét középkorban. Máskor viszont mint megbokrosodott vad, hegyi musztángok sörényén megcsillanó fénysugárban sütkérező kis lótetű inas lábszárán bambán üldögélő porszemet felkavaró gyorsvonat, úgy szaladnak meg a jelzők, barokkos burjánzásba kezdenek a mondatok.

“…Huszonhétezer férfi, csillogó vértjeiken, sisakjaikon táncot lejt a nap aranyat verejtékező fénye. Messziről roppant vasszörnyetegnek tűnik a sereg, masszív négyzetekbe tömörödött százlábúnak (az milyen? -  a szerk.), mely lándzsaerdőt meredeztet a sodródó fellegeknek…”. Kétségtelenül nem elveszett ember a szerző, rendesen dudorodik kékeres írói vénája, mégsem kizrható a hatásvadászat ténye, amikor azt írja: ”Fortyog, bugyborékol a láp, s mocorgatja, öklendezi a fekete termést, ami ott rothad a gomolygó ingoványon. A halál gyümölcsei oszlanak sűrű fürtökben, bűzlőn, majdnem harmincezer emberi tetem, egymás hegyén, hátán, sárba süppedve, eltaposva, kibelezve, csonkolva, összevagdalva, bezúzott koponyával, még mindig vasba öltöztetve, üveges szemmel meredve a holdra, görcsbe rándult ököllel szorongatva kardot, jatagánt.” – idézet az első kötet első oldalairól

Hmm - gondoltam, jól sejtettem, ez prémium kategóriás giccs lesz, akkora, hogy ha tovább olvasom, talán leszakítja a fejem. Vagy valami még rosszabbat. Az értelmi csonkolás veszélye ellenére, vitt mégis tovább valami perverz önmarcangoló vágy az olvasásban, meg az ideg is pumpálódott bennem, hogy megint egy nálamnál is tehetségtelenebb firkász irománya került kiadásra, miközben az én kiadatlan – és legyünk őszinték: megíratlan – köteteim kutyát nem érdekelnek.
Bezzeg az ilyen álközépkori, álrégies, ál-nemtudomén-milyen álságos álkönyv kiadásra kerül - gondoltam, s tovább olvastam, hogy igazoljam előfeltevésemet, miszerint a kezemben tartott könyv nem véletlenül barna és csak véletlenül nem büdös.

Néhány oldallal később kiderült, az igazi történet csak most kezdődik. Visszaröppenünk jóval a csata előtti, távoli múltba, Hunyadi János nagyapjának, Csorba vitéznek az ő életébe, amikor is megjelenik Vlad herceg nagyapja… Hűha, máris azon vettem észre magam, hogy kénytelen vagyok csapkodni lefelé magamról a történet váratlanul körémcsavart polipkarjait, melyek húztak magukkal – akkor azt hittem – várhatóan valami halálos agyelvonó szivattyútelep szemétégető darálójának megsemmísítőjében lévő molekuláris lebontó salakos szennyelvezetőjébe.
Váratlanul azonban, egyre azt éreztem, fenntartásaim kopnak, ellenállásom felőrlődik, s helyét - teremtőm irgalmazz - érdeklődés váltja fel. Maradék ellenállásom elvérzett a következő tíz oldalon. Ez maga lehet az agyhalál?
A cselekmény szépen a vállára ültetett, és bevitt a málnásba, mélyen. A sztori már ette is be magát a hipotalamuszom mélyére és úgy érezte, ott jó is lesz neki maradni még.
Utolsó erőmmel lecsaptam a könyvet és lassan visszanyertem az irányítást a testem funkciói felett, összeszedve maradék lélekjelenlétemet, net elé ültem.
 Háhá! - gondoltam magamban, s makrancosan felszegtem államat, nem fogom feladni, valahogy bebizonyítom, hogy a könyv NEM LEHET jó, semmilyen tekintetben! Tervem szerint a szerzőről kiderülő titkos háttérinformációk lelepleznek valamiféle gonosz összeesküvést, mely e könyv megírását eredményezte.
Először is, mi ez a név, ez a Bán Mór? Nos, egyértelmű volt, hogy valós ember ilyen névvel nem élheti túl még az általános iskolát sem. Gyanúm beigazolódott, a neten rövid guglizást követően kiderült, az álnév félig valódi (Bán), félig írói (Mór). Sőt ilyesmi (álnév) több is van neki.  A másik a Kim Lancehagen, mely név alatt sci-fi író Bán János, ez a valódi neve. Tudományos-fantasztikus műveiben – a saját elmondása szerint is – a fantasztikus részek hangsúlyosabbak, mint a tudományosak. Ez az arány lehet a sikerrecept, a fellelt források szerint Kim Lancehagen a legsikeresebb hazai sci-fi szerző a hazai sci-fi könyvszakma egybehangzó kinyilatkoztatása szerint. Annak pedig hihetünk, hiszen talán egy kézen nem is lehetséges e szakma honi képviselőit összeszámlálni. A magyar sci-fi könyvsikert jelentő eladott példányszámokat nem lehet ugyan összehasonlítani egy világ-, vagy akár európaszerte forgalmazott sikeres sci-fi eladási mutatóival, de a magyar piac kicsinységéről nem Bán János tehet. Amiről, vagy amit lehet, ő bőven megteszi azzal, hogy végül is uralja a  piacot, ez elismerésre méltó, 1:0 Mórnak. Vagyis Jánosnak. Azaz Kimnek.

Vezető pozíciója igazolja János névválasztását, és a magyar sci-fi lvasók táborának meggyőződését, miszerint Kim Basinger és Kim Wilde csak tévedésből viseltek férfinevet. Milyen igaz, hiszen bizonyíték erre a férfias F1 bajnok, Kimi Raikönnen. Értékelnünk kell, ha az a verzió igaz, hogy Bán Jánost nem láncolja nemhez konvenció, bizonyítani akarja, hogy sci-fi írónőként is tarolhat egy sci-fi író férfi a magyar piacon. János sztorijai eleddig a  jövőben, földrajzilag (az űrkorban elég felteszem át kell majd gondolni-e szó használatát) pedig az űrben, illetve más bolygókon játszódtak. Azonban a bolygók közt bolyongva is – mint egy interjúban megvallotta – “mindig érezte, hogy egyszer egy nagy horderejű történelmi műbe kezd”.

Nos hát, ez a régóta sejtett, nagy horderejű történelmi valami manifesztálódott végül az asztalomra ledobódott Hunyadi könyvek formájában. A szerző hiteles történelmi szerző mivoltával kapcsolatban felvetődött információk ugyan nem nyugtattak meg teljesen, de a regény történelmi vonulata, a Hunyadiak, e távoli romantikus hősök, kisiskolás-korban tapasztalt gyermeki érdeklődést ébresztettek bennem. Ekkorra már eldöntöttem, hogy kritikát fogok írni a könyvről – ha tetszik majd, azért, ha nem, azért – így tovább olvastam.
A további oldalakon aztán egyre ritkábban bukkantak elő a bokros-nyúlós mondat-indák.  Egyre inkább a mai köznyelv köszön vissza az olvasóra, mintha a szerző az első harminc oldalon szótüzijátékával elhasználta volna puskapora nagy részét, vagy ekkor vette észre, mekkora munka is lenne valójában az erőltetett ódonságot ily töménységben adagolva folytatni az írást. A szóösszetételek oldalról-oldalra kopnak, le-lepattogzik a patinás festék, s sajnos néhol kiviláglik a  fröccsöntött műanyag.
Mindez azonban csak kizökkentheti az olvasót, de el nem tántoríthatja, e sorok írójával legalábbis így esett. Meg kell vallanom, valószínűleg a téma miatt kaszálta el végül mégis lábamat a könyv, minden fanyalgásom ellenére a téma volt, mely megtörte elmém védőburkát, mint légkalapács a diót. Onnantól a hős Hunyadiak vitézségét követve, a kritikusok vastag páncélját ledobva rohamoztam én is az újabb és újabb oldalakat, önfeledten faroltam be várudvarokba és cselédlányok hálóhelyére a történet további fordulataival.
Bár tetszett a történet, nem tudtam, mennyire hiteles, végzett-e a szerző kutatást regénye tárgyában, vagy pediglen gyakran hagyta elkanászodni jól működő fantáziáját. Vlad herceg néven ugyanis – mint a történet Darth Vadere -  a sötét nagyúr, Dracula gróf is jelentős szerepet kap a könyvben, és történelmileg meglehetősen hiteltelen módon valamiféle hullaszerű gyíkembernek sikerült ábrázolni. Újabb mininyomozás, kiderült, hogy Mór-János – elmondása szerint –  10 éve gyűjti a történelmi háttéranyagot a regényhez. Egy interjúban elmondja, meglepődnénk, mennyi apró részlet szerepel a könyvében, melyről utánajárással kiderül, valóságalappal bír. És a fantasy-beütésű Dracula-szálon kívül akár hiteles is lehetne az élénk színekkel elénk festett egykori világ. A történeti igazság-morzsák, melyek mint valami csecse kis gyöngyök vannak elrejtve a sorok között, ezek miatt mégis olvastam el a könyvet. Sajnos közben nem tudtam, mikor gyöngy, mikor műanyag kerül a szemem elé. Így mindent gyöngynek vettem és mindnek gyöngyként örültem. Végül is a regénnyel a szerző az igazság egy lehetséges, logikus, életszerű verzióját hozta létre.
Bán Mór egy interjúban elmondta: a jelenleg 4 kötetes regényciklus úgy született, hogy Mátyás fiáról akart könyvet írni, majd rájött, csak úgy mutathatja be Corvin János érzelmi és egyéb magával hozott motivációit, ha Mátyással is ezt teszi. Amikor belekezdett Mátyás király életének megírásába, világossá vált előtte, hogy Mátyás indíttatásai nem világosak, ha nem ismerjük apja, Hunyadi János hátterét. Így majdnem a 22-es csapdájába került, de szerencsére Hunyadi János szüleinek kiléte is bizonytalan, betűmániájából kiindulva csakis ezért nem tudott Bán Mór 40-50 kötetben viszamenni Árpád vezérig vagy tovább.
A köteteket a Hunyadiak mellett összeköti a szexualitás. Ami nem baj! Csupán szokatlan lehet egyes begyöpösödött agyúaknak, akik történelmi regényeknél megszokott lovagi, szinte plátói szerelmeket várnak el. Mert Bán Mórnál ehelyett bizony a szerelem különféle eseteinek és módozatainak szemléletesebb, elmélyültebb leírása dívik. Erről Ken Follett – Katedrális című műve ugrott be, ha mond valakinek valamit, ott voltak olyasféle mondatok, mint: “a lány bimbói szinte átszakították puha gyolcsruháját, mikor Ulrik kivonta lilán fénylő dárdáját” és hasonlók. Idáig nem fajul azért a helyzet, szerencsére tartja magát és éppen nem megy át középkori-magyaros szószba mártott Romana szoft-pornóba. De hogy valaha is kötelező olvasmány lehessen, ahhoz már sok.
A nyelvi meglepetések okozta félrenyeléseinkhez immár hozzászokunk, átsiklunk a romantikus túlburjánzásokon, és nem (nagyon) vesszük észre a néhol bizony fel-felbukkanó anakronisztikus kifejezéseket. Azért érdekel minket, olvasókat mindez egyre kevésbé, mert Bán “Kim” Mór - bár néha elveszti a mértéket, ha jelzőkről és utoljára ötszáz éve használt ígék tucatjainak egy mondatba gyömöszöléséről van szó - valójában jó író, aki jó érzékkel szerkeszti történetét, jól érzi a mértékét mindannak, miből, mikor, mennyi az elég, s ha a szerző sci-fista hátterét nem ismernék is, sejtenénk: a szerző nem elsőkönyves, nem egy, és nem két korábbi műve ilyesfajta egyensúlyával bíbelődve edződött mai szintjére. 

(Megjelent: 2011. 01. 27., igazszo.blog.com)
 



1.

Hunyadi
A hajnalcsillag fénye

Bán Mór nem kisebb célt tűzött ki maga elé nagyszabású történelmi regénysorozatával, mint hogy színes, mozgalmas tablóba foglalja a Hunyadiak dicsőségben és tragédiákban egyaránt bővelkedő korszakát. Az utolsó keresztes hadjárat véres bukásának idején került a világtörténelem színpadára a Hunyadi család. A havasalföldi kun kenézek leszármazottai vérrokonuk, Vlad fejedelem rettenetes bosszúja elől menekülnek Erdélybe, ahol Zsigmond magyar király szolgálatába álltak...


2.

Hunyadi
Az üstökös lángja

Ezernégyszázharmincegy. Miközben a Magyar Királyságot északon a huszita seregek dúlják, sorra megfutamítva Zsigmond király hadait, délen pedig a török terjeszkedése a Bizánci Császárság végóráit vetíti előre, Hunyadi János uralkodója kíséretében előbb Nürnbergbe, majd Milánóba kénytelen utazni. Zsigmond karnyújtásnyira került áhított céljától, a Német-római Birodalom császári koronájának megszerzésétől, és a birodalmi politikai játszmák részeként a milánói Visconti herceg rendelkezésére bocsátja Hunyadit és csapatát a Velence ellen folytatott háborúban...


3.

Hunyadi
A csillagösvény hídja

Zsigmond király halála után a gyengekezű Habsburg Albertre száll a Szent Korona. Személye megosztja a magyar nemességet, és a cseh trónért is hadba kell vonulnia a lengyel uralkodó ellen. A csehországi hadjáratra ígéretéhez híven elkíséri Albert királyt Hunyadi János is, pedig nagyon nagy szükség lenne rá birtokain és Erdélyben: jobbágyai elégedetlenkednek, a városokat és a falvakat török portyázó seregek dúlják, és Hunyadvár is közvetlen veszélybe kerül - benne Szilágyi Erzsébettel és a hétéves Hunyadi Lászlóval...


4.

Hunyadi
A hadak villáma

Zsigmond király halála után a gyengekezű Habsburg Albertre száll a Szent Korona. Személye megosztja a magyar nemességet, és a cseh trónért is hadba kell vonulnia a lengyel uralkodó ellen. A csehországi hadjáratra ígéretéhez híven elkíséri Albert királyt Hunyadi János is, pedig nagyon nagy szükség lenne rá birtokain és Erdélyben: jobbágyai elégedetlenkednek, a városokat és a falvakat török portyázó seregek dúlják, és Hunyadvár is közvetlen veszélybe kerül - benne Szilágyi Erzsébettel és a hétéves Hunyadi Lászlóval...


5.

Hunyadi
A mennydörgés kapuja

Bán Mór nagyívű történelmi regényciklusának ötödik kötete a magyar történelem talán legdicsőbb, s mégis legellentmondásosabb korszakának egyik kulcsfigurája, Hunyadi János szerepét mutatja be a Habsburg Albert király halálát követő kettős királyválasztás széthúzástól terhes éveiben. Ezernégyszáznegyven. A Szent Korona elrablását követően vészterhes idők köszöntenek a Magyar Királyságra. Rövid időn belül két új királyt is megkoronáznak Székesfehérvárott: egy néhány hetes csecsemőt, és a tizenhat esztendős lengyel Ulászlót. Az ország kettészakad, s a pártok között véres polgárháború robban ki. Hunyadi Jánosnak is el kell döntenie, melyik oldalra áll. Ám miközben a magyar főurak egymás ellen kelnek hadra, egymás birtokait prédálják, Murád szultán kihasználva a zűrzavart, hatalmas sereggel indul meg, hogy elfoglalja a Magyarország kapujának tartott Nándorfehérvárt. A bárók nem küldenek felmentő sereget, egyedül Hunyadi siet a szorongatott erőd megsegítésére...
© 2011 Hunyadikonyv.hu | All Rights Reserved