Az Isten hajói sokat kivett belõlem

Feltöltve: 2011.05.21 18:39 |

SOLARIA:  Megjelent a Birodalmi Sas címû regény, a Dark Space sorozat nyitókötete. Miért nem az Isten hajói folytatása jelent meg elõször?
 
KIM LANCEHAGEN: Az Isten hajói különleges helyet foglal el az eddig megírt történeteim sorában. Mind terjedelmi, mind stiláris szempontból "masszív" regény. Abban az évben, amikor írtam, más sztorival nem is foglalkoztam. Sokat kivett belõlem, ám mivel a történet lezárását, az Isten serege címû regényt is szeretném olyanná alakítani, amivel többé-kevésbé elégedett lehetek majd, kénytelen voltam egy kis szünetet közbeiktatni. Magyarul nem akartam összecsapni, annál sokkal többet jelent számomra ez a történet. Azt gondolom, hogy jó döntés volt, mert az utóbbi hónapokban egy sor olyan ötlettel gazdagodott az eredeti koncepció, amelyek - bizonyos vagyok benne - javára válnak az új regénynek. Egyébként az Isten serege 2003-ra készül el.
 
SOLARIA: Publikus az az infomáció, hogy az Isten hajói mennyire volt sikeres? Nagy várakozás elõzte meg, beváltotta a hozzá fûzött reményeket írói és olvasói oldalról?
 
KIM LANCEHAGEN: Az általam vártnál sokkal sikeresebb lett. Példányszámokban kifejezve fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, még nem állnak rendelkezésemre ilyen adatok. Igaz, mivel ezek a könyvek eleve kis példányszámban jelennek meg, a siker mennyiségileg is igen relatív fogalom.
Más szempontból sikeres volt-e? Mivel tartottam tõle, hogy sokan mereven elutasítják a könyvet az elsõ öven oldal relatíve bonyolult szerkeze miatt, engem megleptek a többségében pozitív visszajelzések. Olyanoknak is tetszett a könyv, akik nem feltétlenül hívei a bonyolult cselekményvezetésnek. Ennek persze borzasztóan örültem, mert szándékaim szerint az Isten hajói egyfelõl pergõ, sodró lendületû történet, másfelõl,aki vevõ rá, néhány elgondolkodtató problémával is szembetalálja magát olvasása közben.
 
SOLARIA:   Miért indít a kiadó csaknem egyszerre két, igaz, egymástól nem teljesen független sorozatot?
 
KIM LANCEHAGEN:  A Dark Space és a Gothic Space ugyanazon világ eltérõ történelmi korszakát mutatják be, de való igaz, az olvasó szempontjából két önálló világként funkcionálnak. A Gothic Space mindenesetre kicsit mûfajilag is eltér a Dark Space-tõl. Utóbbira inkább jellemzõ a kalandos, sodró történetvezetés, míg a Gothic hátterét jóval sötétebb színekkel festettük meg. Azt nyilván nehéz megjósolni, hogy a két sorozat olvasótábora lefedi-e egymást, vagy sem. Majd kiderül.
 
SOLARIA:   Miért jobb sorozatot kiadni? Az írónak könnyebb vagy nehezebb sorozatot írni?
 
KIM LANCEHAGEN: A sorozatoknak több elõnye is lehet. Egyrészt sokak szerint az olvasók szeretik a sorozatokat, végtére is egy- egy világot jobban megismerhetnek, a kedvelt hõsük több folytatásban is visszatérhet, újabb részletekre derülhet fény. Az író szemszögébõl is mindenképpen kényelmes sorozatban gondolkodni, legalábbis kezdetben.
Elindul a project egy regénnyel, vagy akár egy novellával, és a szerzõ, vagy szerzõgárda nyugodtan végiggondolhatja, hogy mi mindent lehet a késõbbi kötetekben bemutatni. Az idõ multával aztán lehet, hogy az író egyszerûen megunja a saját sorozatát, de tapasztalataim szerint némi pihenõ után mindig szívesen veti magát szeretett világa ügyeibe. Olyan ez kicsit, mintha hazatérne az ember egy hosszú utazásról, a hõsök, a környezet már régi ismerõsként köszöntik.
 
SOLARIA:   Hogy születik meg egy olyan világ, mint a Dark Space / Gothic Space? A korábbi antológiákban megjelent novellák már egy kialakult világból származtak, vagy azóta áltl össze a kép?

KIM LANCEHAGEN: A Gothic Space vallási alapokon nyugvó világa nagyon régóta kialakult már bennem. A hittel, Isten létezésével kapcsolatos örök kérdések szerintem mindenki foglalkoztatnak. A Gothic Space Mennyei Jeruzsáleme egy létezõ válasz a sok közül. Amikor az elsõ történetet megírtam, ami ebben a világban játszódik, (Bálnaraj a Crassus felett), már alig vártam, hogy elkezdhessem az Isten hajóit. Nagyon régóta készültem erre a könyvre.
Ami a Dark Space-t illeti, az menet közben alakult ki. Minden jövõben játszódó történet, amit eddig olvastam abból az optimista feltételezésbõl indult ki, hogy a jövõben csökken, vagy éppen megszûnik a nemzetek elkülönülésének szerepe. Én pedig azt gondolom, hogy nem fog. Sajnos. Innen már csak egy lépés a Napóleon - kori háborúk, vagy éppen a két világháború zûrzavaros világának kivetítése a világûrbe, ahol a földi nagyhatalmak örökösei küzdenek, marakodnak egymással, ahogy mindig is tették. Az emberi természet ugyanis - szerintem - nem változik.
 
SOLARIA: Viszont a Gothic Space-ben már nem igazán vannak nemzetek. A Dark Space-ben még inkább…
 
KIM LANCEHAGEN: De nem teljesen abban a formában, ahogy ma ismerjük õket. Nem tipikus nemzetállamok, hanem a helyükbe lépõ, de a törzsi hagyományokat ápoló nemzetközösségek. Példaképpen a világháborúban a britek által mozgósított erõkre utalok: a királynõ nevében vágóhídra vitték a gyarmatok népeit, akiknek igazából nem sok közük volt mindahhoz, ami Európában történt. Gondolj csak Gallipolira, ahol a törökök ausztrál katonákat mészároltak le, vagy gondolj azokra a kanadai srácokra, akiket a D-day "fõpróbáján" irtottak ki az utolsó szálig a francia partoknál. Hasonló példákat napestig lehetne sorolni.
A közös e példákban, hogy szereplõik egy közös birodalmi hagyomány nevében indultak harcba. A Dark Space világában a briton, teuton és rassai birodalmak egyenes ágú leszármazottai a mostani hatalmaknak, noha a keveredés és a kitelepülés következtében ezek a népcsoportok érdekes módon alakultak át. Ami a világ alapkoncepciója, hogy a történelemben magunkkal hurcolt "törzsi természet" megmarad a jövõben is, és nem adja át helyét a legtöbb scifi-ben természetesnek vett nemzetek nélküli, boldog, közös emberi családnak.
A Dark Space és a Gothic Space közötti különbség viszont éppen az, hogy a háttérül szolgáló világban felbukkan egy új jelenség. A Dark Space-ben megismert hatalmakat elsöpri az új, vallási alapon nyugvó birodalom. Az újonnan megtalált hit erõsebbnek bizonyul mindennél, aztán pedig a hitet kihasználó, mindenre rátelepedõ egyházi szervezet nyom el minden mást. Ebben a világban a korábbi nemzetállamoknak már semmi keresnivalója.
SOLARIA:   Egy idõben az "Örökkévaló vezér" címû novella szerepelt a Mysterious Universe (MU) kronológiában, s olyan hírek keringtek, hogy te is írni fogsz a sorozatba, a turáni - pannoni témakörön belül. Mi volt ebbõl az igazság? Ha mégis írtál volna MU regényt, az milyen lett volna?

KIM LANCEHAGEN: A Mysterious Universe kronológiába Fonyódi Tibi vette fel az "Örökkévaló vezért", lelkesedésbõl, nyilván abban a reményben, hogy a történet háttere a MU-t gazdagítja majd. Ugyanis Tibi az elsõ perctõl kezdve felajánlotta a megtisztelõ lehetõséget, hogy írjak a világukba. Szó volt egy regényrõl is,elõbb a Phaeton-sagáról, majd egy turáni regényrõl, de sohasem jutottunk el egyetlen konkrétumig sem, többek között, mert nyakig jártam a saját írnivalóimban. Sokáig nem is tudtam, hogy az ajánlatot olyannyira komolyan vették, hogy az általad említett sztorit felvették a MU kronológiájába, de aztán természetesen törölték onnan. Két okból: egyrészt komoly terveim voltak a novella hátterével (végtére is ebbõl nõtt ki a Dark Space), másrészt egy ideje már Tibiék sem forszírozzák az együttmûködést. :-)
S hogy milyen lett volna egy általam írott Mysterious Universe regény? Eszméletlenül jó :-) Komolyra fordítva, azt hiszem, lapos és unalmas. Ennek oka pedig, hogy a MU alapját Tibi humoros, James Bond-szerû Brett Shaw figurája adja, és azt nem lehet utánozni. Szélesi Sanyi hasonló mindenható hõse talán éppen ezért nem jött be sokaknak. Elvileg persze lehetne teljesen más hangvétellel is MU- történetet írni, és gondolom olvashatunk is hamarosan ilyen mûveket.
 
SOLARIA:   A két új sorozatban lesz valamiféle magyar vonal?
 
KIM LANCEHAGEN: Nem valószínû. Szerintem alapvetõen nehezen megfogható a magyarok az ûrben téma, eddig leginkább a humoros megközelítések jöttek be nekem (lásd: Pannónia ûrbázis.) Más út a Korona hatalma típusú megközelítés, bár éppenséggel ez sem nélkülözi a humort :-)
Ja, és ha úgy vesszük valahol a jövõ magyar vonala a Nomádkirály-ciklus is, bár az inkább fantasy. Szóval a Dark Space-ben nem lesz semmi ilyesmi.

SOLARIA:   Miért nehéz magyar témáról sci -fit írni?
 
KIM LANCEHAGEN: Hát, szerintem azért, mert ha leírsz egy olyan mondatot, hogy aszongya: "Kovács Béla megigazította szkafanderét, és kilebegett a világûrbe...", ehhez valahogy nehezen tudunk komoly folytatást alkalmazni. Mert milyen is lehet az az ûrhajó, amin Kovács Béla utazik? Hát, tipikusan magyar. Szóval automatikusan a humorra áll rá az ember agya. Másrészt könnyen belefulladhatunk a közhelyekbe. Sokan azt kifogásolták például Fonyódi Tibi Korona hatalma címû könyvével kapcsolatban, hogy Brett Shaw nem a megszokott formáját hozza, szerintem viszont a történet gyenge pontja a turániak közhelyszerû viselkedése. Jurta, gulyás, délibábos dínomdánom azûrhortobágyon, ebura fakó kend, mingyá odaütök a lézerfokosommal - szóval, mintha egy külföldi írta volna a legismertebb közhelyek felhasználásával. Persze Fonyódi Tibi a megfelelõ humorral adagolja a sztorit, tehát ez nem még jól is veszi ki magát, mégis, jellemzõ forma a hazai sci-fi ábrázolásban önmagunkról.
A komoly változatokból azért feltétlenül meg kell említeni Gáspár András regényeinek Budapestjét. Na, igen, az egy roppant izgalmas világ, megérne jó néhány misét. :-)
 
 

SOLARIA:   Több helyen említettétek, hogy a Dark Space/Gothic Space-be más írók is írni fognak. Kik merültek fel ilyen szempontból?
 
KIM LANCEHAGEN: Amikor tavaly nyáron megkezdtük a sorozat elõkészületeit, már többen jelezték, hogy szívesen írnának regényeket e világba. Nemes István, Tóth Norbi, Hüse Lali, és mások is. Néhány héten belül nyomdába kerül a második kötet, a Hetedik hadúr, ami lezárja a Birodalmi sas-sal megnyitott történetet, utána Nemes István (Jeffrey Stone) írja a következõ regényt, ésremélem, belendülnek a többiek is. A lehetõség sokak számára adott.
 
SOLARIA:   Hogy megy az, amikor egy másik író ír a te világodba? Megíratod vele az egyik ötletedet vagy õ áll elõ valamivel, és azt te lektorálod? Milyen érzés megnyitni a világodat más alkotóknak?
 
KIM LANCEHAGEN:  Hogy hogyan megy, még nem tudom, még hátra van a puding próbája. :-)
De úgy mûködik a Dark Space esetében, hogy az elsõ két regény felvázol egy adott történelmi hátteret, ami nagyon tág határokat szab a következõ történetek írói számára. Mindenki maga alakítja ki, hogy mirõl ír ezen belül, és legfeljebb csak egyeztetek velük, és ha kell, háttéranyagokkal, egyebekkel segítem õket. Ahhoz, hogy a világ plasztikus legyen, szerintem az is kell, hogy ki-ki a saját nézõpontját, stílusát vigye bele. Ennélfogvalesznek történetek, melyek nem a fõcselekmény-vonal mentén nyomulnak.

SOLARIA:  Térjünk vissza az Isten hajóira! Több helyen is láttam, hogy "vallási sci-fi"-nek nevezték. Te elfogadod ezt?
 
KIM LANCEHAGEN: El. Te-fi. Teológiai fiction :-) Komolyra fordítva a szót, mivel a könyv központi kérdése a hit, Isten, vagy bármiféle felsõbb hatalom keresése, nyugodtan nevezhetjük vallási sci-fi-nek. Ugyanakkor a regény nem éppen vallásos szempontból íródott, s éppen ezért nagyon izgalmas volt olvasni hívõk és nem hívõk reagálását.
Meglepett, és jól is esett, hogy vallásos olvasók többsége úgy vélekedett, hogy a könyvem nem támadja hitüket, inkább válaszokat keres olyan kérdésekre, melyeket nyilvánvalóan õk is feltettek már magukban néhányszor. Igaz, akadt, aki egyértelmûen istenkáromlással vádolt, de szerintem nincs igaza. Úgy vélem, az a lényeg, hogy a megfelelõ helyen kezelje magában mindenki ezt a kérdést, és ezt a könyvet. Végtére is szándékaim szerint az Isten hajói egy olyan kalandregény, amely az arra fogékony olvasókat esetleg elgondolkodtatásra készteti. Nem több, nem kevesebb ennél.
 
SOLARIA:   Hogyan állt össze az a vallásos háttér, ami megjelenik a regényben? Nekem úgy tûnik, hogy a középkori egyház "reinkarnációja", de bizonyára van benne más is. Ráadásul ott vannak az eretnekek is, a tipikus kálvinista szimbólummal, a kehellyel...

KIM LANCEHAGEN: Az alapszituáció roppant izgalmas: a távoli jövõben, amikor már a vallási hagyományoknak nyoma sincs, átvették helyüket a tudomány könnyed ígéretei, egyszer csak felbukkan egy ember, aki azt állítja magáról, hogy Isten fia, aki visszatért az emberek közé. Mi több, ennek bizonyságát is adja. Vajon egy ilyen esemény milyen következményekkel járna az emberiségre nézve? Sok-sok évszázad után visszaterelne-e minket a vallási babonák és szabályrendszerek kötött világába? Újraélesztené-e a mindenek felett álló egyházi birodalmat? A Gothic Space világában ez történik: valóban, a középkori pápai államra emlékeztetõ, mindent uraló Mennyei Jeruzsálem veszi kezébe az emberiség sorsát, és kutatja szerte a galaxisban az újra nyoma veszett Megváltó nyomait, és az általa írott, minden kérdésre választ adó Könyvet. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a egy ilyen világban is lennének (lesznek) emberek, akik megkérdõjelezik a megkérdõjelezhetetlent. Az örök hitetlenek, akiknek nem elég a beléjük nevelt, kötelességszerû hit, akik saját maguk akarnak bizonyságot szerezni. Szerintem ez is örök emberi tulajdonság. Eretnekek, más utat járók, és igazi válaszokat keresõk mindig is lesznek.

SOLARIA:   Mi a véleményed arról az elnevezésrõl, hogy "tudományos - fantasztikus"? Jó név ez a mûfajhoz, illetve ahhoz, ahogy azt te képviseled?
 
KIM LANCEHAGEN: Amikor a mûfaj az aranykorát élte, biztosan jó elnevezés volt. A sci-fi mindig is a valóság elõtt járt jó pár lépéssel, felhívta a figyelmet olyan jelenségekre, melyekkel az emberiség csak jóval késõbb szembesült a valóságban, akkor, amikor a tudomány végre utolérte az emberi fantáziát.
A mesterséges intelligencia, a klónozás, és egy csomó más ügy manapság már nem elsõsorban a sci-fi számára szolgáltat témát: hétköznapi életünkben kell szembenéznünk azokkal a veszélyekkel, melyekre a sci-fi szerzõk idejében figyelmeztettek minket. Kíváncsi vagyok, hogy okulunk-e ezekbõl a figyelmeztetésekbõl. Mostanra a tudomány ledolgozta hátránya javát a képzelettel szemben.
Én éppen ezért nem érzem szükségét, hogy feltétlenül a tudományról szóljon ez a mûfaj. A saját írásaimban is inkább az emberre koncentrálok, semmint a tudományos környezetre, ami körülveszi. Zárójelben jegyzem meg, úgy hiszem, hogy egy újabb, robbanásszerû tudományos korszak újabb lökést ad a sci-finek. De hogy ez mikor következik be? Ki tudja: addig marad a fantázia.
 
SOLARIA:  Bontsuk szét: "tudományos". Nagyon sok elem van a regényben, ami problémás ilyen szempontból. Ezeket tudatosan alakítottad így, vagy megjelentek bizonyos képek a szemed elõtt, pl. az ûrben úszó bálnák, s azokat beépítetted?
 
KIM LANCEHAGEN: Igen. Abszolút nem érdekel, hogy ma, 2002-ben mi tûnik irreálisnak, és mi nem. Úgy gondolom, hogy annyira keveset ismerünk még a bennünket körülvevõ világegyetembõl, hogy enyhén szólva is fennhéjázó a kijelentés, miszerint ez, vagy az biztos lehetetlenség. Nem az, legfeljebb a mai ismereteink szerint az. Száz évvel ezelõtt például mennyi mindent tartottak képtelenségnek, ami ma életünk természetes része. Hogyan lehetne akkor évezredekre elõre jósolni? Milyen alapon?
A tudósok elõszeretettel hangoztatják, hogy ismerjük a bennünket körülvevõ világot. Szerintem meg nem ismerjük, legfeljebb a legkézenfekvõbb megfigyeléseket végezzük el a rendelkezésünkre álló, kezdetleges eszközökkel. Ezek birtokában kijelenteni a nagy büdös igazságot, számomra nem szimpatikus. Nyilván vannak persze alapvetõ, megcáfolhatatlan tudományos tények, melyek nagy valószínûséggel sok ezer év múlva is éppúgy mûködnek majd, mint ma.
Ami az Isten hajóit illeti, vagy a konkrét példát, az ûrceteket. Hogy létezhet-e egyáltalán ilyen faj? Miért ne létezhetne? Hány idegen fajt ismerünk, amely alapján nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy nem létezhet? Tisztára, mint a viccben, amikor a székely bácsi meglátja az állatkertben a zsiráfot, és csak a fejét csóválja: ilyen állat nincs is! :-)
 
SOLARIA:   Az ûrhajók is inkább vitorlás hajók, mint ûrhajók... Ez is a hangulat, illetve látványvilág miatt van?
 
KIM LANCEHAGEN: Alapvetõen a hangulat miatt. Ez egy fantasztikus regény, melyben nem vagyok hajlandó a tudomány minden mai ismeretét szentírásnak tekinteni. Ez legalább akkora baromság lenne, ha egy száz évvel ezelõtt élõ író ragaszkodott volna az akkori ismeretekhez. És nem azért nem ragaszkodom hozzájuk, mert azt gondolom, hogy egyszer majd tényleg ûrvitorlások úsznak az ûrben. Inkább azért, mert nem tartom lényeges kérdésnek, hogy lesznek-e ilyenek, vagy sem. Számomra - legalábbis ebben a könyvben - ennek nincs semmi jelentõsége. Nem ez érdekel.
 
SOLARIA:   Visszatérve a vallásra, ezt sem igazán tartották, tartják sci-fi-be illõ témának, "tudományosnak". Mostanában viszont egyre többet foglalkoznak vele a sci-fi írások. Szerinted miért van ez?

KIM LANCEHAGEN: Mert az a kérdés, hogy létezik-e egy, felettünk álló, isteni természetû hatalom, az emberiség legfontosabb kérdéseinek egyike. Az Isten hajói erre kérdésre ad egy lehetséges választ.
 
SOLARIA: Mennyire tartod fontosnak, hogy az olvasó azonosulni tudjon egyik-másik hõsöddel?
 
KIM LANCEHAGEN: Ez történetenként változik. Az Isten hajóiban egy meglehetõsen elidegenített, rideg egyházi világba csöppenünk, ahol az önálló személyiségnek elég kicsi mozgástere maradt. Az embert ebben a világban nemcsak a jövõjétõl, de a múltjától is könnyen megfoszthatják. A fõszereplõ, Júda maga sem tudja, hogy ki volt, mielõtt egyházi szolgálatba lépett, és a Könyv utáni nyomozása során fokozatosan tárul fel elõtte az igazság, s azzal együtt saját személyisége is. Remélem, ahogy ez a folyamat lezajlik, úgy lehet majd mind jobban azonosulni vele.
 
SOLARIA:   Lebeg valami elképzelt olvasó képe a szemed elõtt, amikor írsz? Kik alkotják az írásaid célközönségét?
 
KIM LANCEHAGEN: Ez nehéz kérdés, mert szerintem eleve lehetetlen úgy könyvet írni, hogy megpróbálom elõre belõni, ezt kik fogják olvasni. A Dark Space sorozatot eleve szélesebb közönségnek szánjuk, tehát kevesebb teret engedünk az Isten hajóiban természetesnek vehetõ, nyomasztó hangulatnak. A képlet a magam részérõl mindössze annyi, hogy szeretnék minél jobb könyveket írni, olyanokat, amiket én is szívesen elolvasnék.

SOLARIA:   Ha jól tudom, nem vagy fõállású író. Hogyan tudod összeegyeztetni az írást a munkáddal? Mikor írsz?
 
KIM LANCEHAGEN: Éjszaka, vagy hétvégenként. Irigylem azokat, akik csak írással foglalkozhatnak, ugyanakkor talán nem baj, hogy munkám révén napi kapcsolatban vagyok a hétköznapi világ apró-cseprõ gondjaival. Újságíró-szerkesztõként nagyon sok érdekes emberrel találkozom, és nem egy ötletet az õ életükbõl merítek.
 
SOLARIA:  Hogyan születik meg egy regényed? Sok ötleted van, amit majd meg akarsz írni, vagy mindig csak egy következõ?
 
KIM LANCEHAGEN: Ötletem valószínûleg több életre való összegyûlt már. A gond inkább az, hogy ezek közül melyiket vegyem elõre, mivel foglalkozzam legközelebb. A regényeim jelentõs része nagyon régi ötleten alapul. A Nomádkirály-ciklus,vagy az Isten hajói története például diákkorom óta megvan, csak idõ kellett, amíg nyugodtan nekiülhetek, és megírhatom õket.
 
 

SOLARIA:  Megvan a téma. Gyûjtesz anyagot hozzá? Ha igen, hogyan, honnan?
 
KIM LANCEHAGEN: Ha szükséges, gyûjtök. A Nomádkirály-regényekhez például magyar, cseh,román és szerb mondákat, népregéket tanulmányoztam, mielõtt nekiláttam megírni õket. Az Isten hajóihoz néhány alapvetõ teológiai mûvet néztem át, de azoknak is csak azon részeit, amelyek elengedhetetlenül fontosak voltak a regény szempontjából. Most éppen egy történelmi mûhöz gyûjtök anyagokat,ez összehasonlíthatatlanul komolyabb elõkészületeket igényel, mint bármi, amit eddig csináltam.
 
SOLARIA:   Az szereplõket élõ emberekrõl mintázod, vagy teljes egészében te találod ki õket, ügyelve arra, hogy még véletlenül se emlékeztessenek valamelyik ismerõsödre?
 
KIM LANCEHAGEN: Többnyire kitalált személyiségek, de sokuk - bizonyos szempontból legalábbis - "emlékeztet" valakire. Az ismerõseimet nem szeretem beleszõni a könyveimbe, kivéve egy-két extrém esetet… :-)
 
SOLARIA:  Mit gondolsz a humor szerepérõl? Összefér egy olyan komor világgal, mint a Gothic Space?
 
KIM LANCEHAGEN: A Gothic Space-ben nem nagyon tudom elképzelni. Egyszerûen nem illik bele. A humorral egyébként is ajánlatos csínján bánni, meggyõzõdésem, hogy csak az használja, aki nagyon ért hozzá. Akinek ez nem hazai pálya, az jobban teszi, ha csak finoman használja, s én is ehhez tartom magam. Ha elolvasod az USSA címû novellát a legújabb Cherubion scifi antológiában (Én, a halhatatlan), akkor egyértelmû lesz, hogy mire gondolok.
 
SOLARIA:   Hogy reagálsz a kritikákra? Mennyi visszajelzést kapsz? Mennyire fogadod meg az észrevételeket?
 
KIM LANCEHAGEN: Az Isten hajói után meglepõen sok észrevétel jött, és úgy egyébként sem panaszkodhatom. A rossz kritikát nehezem viselem, de ezzel szerintem mindenki így van, legfeljebb nem mindenki vallja be :-) Bajom nem is ezzel van, hanem azzal, aki úgy kritizál egy mûvet, hogy nem is olvasta, vagy egyértelmûen rosszindulat vezérli. A megfogadható, használható kritikát viszont nagyra becsülöm, és az eddigi munkámban sok segítséget is jelentett számomra.
 
SOLARIA:   Keresnek meg írójelöltek a mûveikkel? Ha igen, mit szoktál velük csinálni?
    
KIM LANCEHAGEN:  Elõfordult. Mivel én is úgy kerültem be a Cherubion kiadó körébe, hogy egy bennfentes (Hüse Lali) önzetlenül segítséget nyújtott, úgy érzem, a jó szerzõk publikálási lehetõségét nekem is mindenben segíteni kell. Olyan ez, mint egy kölcsön. Szerencsére akad már kolléga, aki részben az én közremûködésemmel került a kiadóhoz, és külön öröm számomra, hogy megállja helyét a "klubban".
 
 SOLARIA:  Szeretnél megjelenni külföldön? Van erre esély?
 
KIM LANCEHAGEN: Naná, hogy szeretnék! Igaz, egy neves írótársam az Isten hajói megjelenése után barátilag figyelmeztetett, hogy ha ilyeneket írogatok, erre semmi esélyem nem lesz, de én azért bízom a jövõben. Esély viszont tényleg nagyon kevés van. A nyugati piac abszolút telített, szerintem csak nagy szerencsével és komoly összeköttetésekkel lehet esély a betöréshez. Van más út is persze, de a békesség kedvéért ezt inkább ne feszegessük.
 
SOLARIA:  Az Isten hajóit és két novelládat Zsoldos Péter díjra jelölték. Meg lesz a harmadik, esetleg a negyedik Zsoldos díj is?
 
KIM LANCEHAGEN: Ezt tõlem kérdezed? Nem tudom. Azt, hogy eddig két díjjal jutalmazott a zsûri, nagyon nagy megtiszteltetés számomra, és van, aki azt mondja, legyek ez nekem elég, ezek után idén már ne számítsak újabb díjakra. Szerintem egyetlen könyv sem lesz jobb attól, ha díjat kap, vagy rosszabb, ha nem kap, mindazonáltal hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem mindegy, mi lesz idén. Egyáltalán nem mindegy. :-)

(Solaria On-Line Science Fiction Magazin, 2002)
 



1.

Hunyadi
A hajnalcsillag fénye

Bán Mór nem kisebb célt tûzött ki maga elé nagyszabású történelmi regénysorozatával, mint hogy színes, mozgalmas tablóba foglalja a Hunyadiak dicsõségben és tragédiákban egyaránt bõvelkedõ korszakát. Az utolsó keresztes hadjárat véres bukásának idején került a világtörténelem színpadára a Hunyadi család. A havasalföldi kun kenézek leszármazottai vérrokonuk, Vlad fejedelem rettenetes bosszúja elõl menekülnek Erdélybe, ahol Zsigmond magyar király szolgálatába álltak...


2.

Hunyadi
Az üstökös lángja

Ezernégyszázharmincegy. Miközben a Magyar Királyságot északon a huszita seregek dúlják, sorra megfutamítva Zsigmond király hadait, délen pedig a török terjeszkedése a Bizánci Császárság végóráit vetíti elõre, Hunyadi János uralkodója kíséretében elõbb Nürnbergbe, majd Milánóba kénytelen utazni. Zsigmond karnyújtásnyira került áhított céljától, a Német-római Birodalom császári koronájának megszerzésétõl, és a birodalmi politikai játszmák részeként a milánói Visconti herceg rendelkezésére bocsátja Hunyadit és csapatát a Velence ellen folytatott háborúban...


3.

Hunyadi
A csillagösvény hídja

Zsigmond király halála után a gyengekezû Habsburg Albertre száll a Szent Korona. Személye megosztja a magyar nemességet, és a cseh trónért is hadba kell vonulnia a lengyel uralkodó ellen. A csehországi hadjáratra ígéretéhez híven elkíséri Albert királyt Hunyadi János is, pedig nagyon nagy szükség lenne rá birtokain és Erdélyben: jobbágyai elégedetlenkednek, a városokat és a falvakat török portyázó seregek dúlják, és Hunyadvár is közvetlen veszélybe kerül - benne Szilágyi Erzsébettel és a hétéves Hunyadi Lászlóval...


4.

Hunyadi
A hadak villáma

Zsigmond király halála után a gyengekezû Habsburg Albertre száll a Szent Korona. Személye megosztja a magyar nemességet, és a cseh trónért is hadba kell vonulnia a lengyel uralkodó ellen. A csehországi hadjáratra ígéretéhez híven elkíséri Albert királyt Hunyadi János is, pedig nagyon nagy szükség lenne rá birtokain és Erdélyben: jobbágyai elégedetlenkednek, a városokat és a falvakat török portyázó seregek dúlják, és Hunyadvár is közvetlen veszélybe kerül - benne Szilágyi Erzsébettel és a hétéves Hunyadi Lászlóval...


5.

Hunyadi
A mennydörgés kapuja

Bán Mór nagyívû történelmi regényciklusának ötödik kötete a magyar történelem talán legdicsõbb, s mégis legellentmondásosabb korszakának egyik kulcsfigurája, Hunyadi János szerepét mutatja be a Habsburg Albert király halálát követõ kettõs királyválasztás széthúzástól terhes éveiben. Ezernégyszáznegyven. A Szent Korona elrablását követõen vészterhes idõk köszöntenek a Magyar Királyságra. Rövid idõn belül két új királyt is megkoronáznak Székesfehérvárott: egy néhány hetes csecsemõt, és a tizenhat esztendõs lengyel Ulászlót. Az ország kettészakad, s a pártok között véres polgárháború robban ki. Hunyadi Jánosnak is el kell döntenie, melyik oldalra áll. Ám miközben a magyar fõurak egymás ellen kelnek hadra, egymás birtokait prédálják, Murád szultán kihasználva a zûrzavart, hatalmas sereggel indul meg, hogy elfoglalja a Magyarország kapujának tartott Nándorfehérvárt. A bárók nem küldenek felmentõ sereget, egyedül Hunyadi siet a szorongatott erõd megsegítésére...
© 2011 Hunyadikonyv.hu | All Rights Reserved