Az Isten hajói sokat kivett belőlem

Feltöltve: 2011.05.21 18:39 |

SOLARIA:  Megjelent a Birodalmi Sas című regény, a Dark Space sorozat nyitókötete. Miért nem az Isten hajói folytatása jelent meg először?
 
KIM LANCEHAGEN: Az Isten hajói különleges helyet foglal el az eddig megírt történeteim sorában. Mind terjedelmi, mind stiláris szempontból "masszív" regény. Abban az évben, amikor írtam, más sztorival nem is foglalkoztam. Sokat kivett belőlem, ám mivel a történet lezárását, az Isten serege című regényt is szeretném olyanná alakítani, amivel többé-kevésbé elégedett lehetek majd, kénytelen voltam egy kis szünetet közbeiktatni. Magyarul nem akartam összecsapni, annál sokkal többet jelent számomra ez a történet. Azt gondolom, hogy jó döntés volt, mert az utóbbi hónapokban egy sor olyan ötlettel gazdagodott az eredeti koncepció, amelyek - bizonyos vagyok benne - javára válnak az új regénynek. Egyébként az Isten serege 2003-ra készül el.
 
SOLARIA: Publikus az az infomáció, hogy az Isten hajói mennyire volt sikeres? Nagy várakozás előzte meg, beváltotta a hozzá fűzött reményeket írói és olvasói oldalról?
 
KIM LANCEHAGEN: Az általam vártnál sokkal sikeresebb lett. Példányszámokban kifejezve fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, még nem állnak rendelkezésemre ilyen adatok. Igaz, mivel ezek a könyvek eleve kis példányszámban jelennek meg, a siker mennyiségileg is igen relatív fogalom.
Más szempontból sikeres volt-e? Mivel tartottam tőle, hogy sokan mereven elutasítják a könyvet az első öven oldal relatíve bonyolult szerkeze miatt, engem megleptek a többségében pozitív visszajelzések. Olyanoknak is tetszett a könyv, akik nem feltétlenül hívei a bonyolult cselekményvezetésnek. Ennek persze borzasztóan örültem, mert szándékaim szerint az Isten hajói egyfelől pergő, sodró lendületű történet, másfelől,aki vevő rá, néhány elgondolkodtató problémával is szembetalálja magát olvasása közben.
 
SOLARIA:   Miért indít a kiadó csaknem egyszerre két, igaz, egymástól nem teljesen független sorozatot?
 
KIM LANCEHAGEN:  A Dark Space és a Gothic Space ugyanazon világ eltérő történelmi korszakát mutatják be, de való igaz, az olvasó szempontjából két önálló világként funkcionálnak. A Gothic Space mindenesetre kicsit műfajilag is eltér a Dark Space-től. Utóbbira inkább jellemző a kalandos, sodró történetvezetés, míg a Gothic hátterét jóval sötétebb színekkel festettük meg. Azt nyilván nehéz megjósolni, hogy a két sorozat olvasótábora lefedi-e egymást, vagy sem. Majd kiderül.
 
SOLARIA:   Miért jobb sorozatot kiadni? Az írónak könnyebb vagy nehezebb sorozatot írni?
 
KIM LANCEHAGEN: A sorozatoknak több előnye is lehet. Egyrészt sokak szerint az olvasók szeretik a sorozatokat, végtére is egy- egy világot jobban megismerhetnek, a kedvelt hősük több folytatásban is visszatérhet, újabb részletekre derülhet fény. Az író szemszögéből is mindenképpen kényelmes sorozatban gondolkodni, legalábbis kezdetben.
Elindul a project egy regénnyel, vagy akár egy novellával, és a szerző, vagy szerzőgárda nyugodtan végiggondolhatja, hogy mi mindent lehet a későbbi kötetekben bemutatni. Az idő multával aztán lehet, hogy az író egyszerűen megunja a saját sorozatát, de tapasztalataim szerint némi pihenő után mindig szívesen veti magát szeretett világa ügyeibe. Olyan ez kicsit, mintha hazatérne az ember egy hosszú utazásról, a hősök, a környezet már régi ismerősként köszöntik.
 
SOLARIA:   Hogy születik meg egy olyan világ, mint a Dark Space / Gothic Space? A korábbi antológiákban megjelent novellák már egy kialakult világból származtak, vagy azóta áltl össze a kép?

KIM LANCEHAGEN: A Gothic Space vallási alapokon nyugvó világa nagyon régóta kialakult már bennem. A hittel, Isten létezésével kapcsolatos örök kérdések szerintem mindenki foglalkoztatnak. A Gothic Space Mennyei Jeruzsáleme egy létező válasz a sok közül. Amikor az első történetet megírtam, ami ebben a világban játszódik, (Bálnaraj a Crassus felett), már alig vártam, hogy elkezdhessem az Isten hajóit. Nagyon régóta készültem erre a könyvre.
Ami a Dark Space-t illeti, az menet közben alakult ki. Minden jövőben játszódó történet, amit eddig olvastam abból az optimista feltételezésből indult ki, hogy a jövőben csökken, vagy éppen megszűnik a nemzetek elkülönülésének szerepe. Én pedig azt gondolom, hogy nem fog. Sajnos. Innen már csak egy lépés a Napóleon - kori háborúk, vagy éppen a két világháború zűrzavaros világának kivetítése a világűrbe, ahol a földi nagyhatalmak örökösei küzdenek, marakodnak egymással, ahogy mindig is tették. Az emberi természet ugyanis - szerintem - nem változik.
 
SOLARIA: Viszont a Gothic Space-ben már nem igazán vannak nemzetek. A Dark Space-ben még inkább…
 
KIM LANCEHAGEN: De nem teljesen abban a formában, ahogy ma ismerjük őket. Nem tipikus nemzetállamok, hanem a helyükbe lépő, de a törzsi hagyományokat ápoló nemzetközösségek. Példaképpen a világháborúban a britek által mozgósított erőkre utalok: a királynő nevében vágóhídra vitték a gyarmatok népeit, akiknek igazából nem sok közük volt mindahhoz, ami Európában történt. Gondolj csak Gallipolira, ahol a törökök ausztrál katonákat mészároltak le, vagy gondolj azokra a kanadai srácokra, akiket a D-day "főpróbáján" irtottak ki az utolsó szálig a francia partoknál. Hasonló példákat napestig lehetne sorolni.
A közös e példákban, hogy szereplőik egy közös birodalmi hagyomány nevében indultak harcba. A Dark Space világában a briton, teuton és rassai birodalmak egyenes ágú leszármazottai a mostani hatalmaknak, noha a keveredés és a kitelepülés következtében ezek a népcsoportok érdekes módon alakultak át. Ami a világ alapkoncepciója, hogy a történelemben magunkkal hurcolt "törzsi természet" megmarad a jövőben is, és nem adja át helyét a legtöbb scifi-ben természetesnek vett nemzetek nélküli, boldog, közös emberi családnak.
A Dark Space és a Gothic Space közötti különbség viszont éppen az, hogy a háttérül szolgáló világban felbukkan egy új jelenség. A Dark Space-ben megismert hatalmakat elsöpri az új, vallási alapon nyugvó birodalom. Az újonnan megtalált hit erősebbnek bizonyul mindennél, aztán pedig a hitet kihasználó, mindenre rátelepedő egyházi szervezet nyom el minden mást. Ebben a világban a korábbi nemzetállamoknak már semmi keresnivalója.
SOLARIA:   Egy időben az "Örökkévaló vezér" című novella szerepelt a Mysterious Universe (MU) kronológiában, s olyan hírek keringtek, hogy te is írni fogsz a sorozatba, a turáni - pannoni témakörön belül. Mi volt ebből az igazság? Ha mégis írtál volna MU regényt, az milyen lett volna?

KIM LANCEHAGEN: A Mysterious Universe kronológiába Fonyódi Tibi vette fel az "Örökkévaló vezért", lelkesedésből, nyilván abban a reményben, hogy a történet háttere a MU-t gazdagítja majd. Ugyanis Tibi az első perctől kezdve felajánlotta a megtisztelő lehetőséget, hogy írjak a világukba. Szó volt egy regényről is,előbb a Phaeton-sagáról, majd egy turáni regényről, de sohasem jutottunk el egyetlen konkrétumig sem, többek között, mert nyakig jártam a saját írnivalóimban. Sokáig nem is tudtam, hogy az ajánlatot olyannyira komolyan vették, hogy az általad említett sztorit felvették a MU kronológiájába, de aztán természetesen törölték onnan. Két okból: egyrészt komoly terveim voltak a novella hátterével (végtére is ebből nőtt ki a Dark Space), másrészt egy ideje már Tibiék sem forszírozzák az együttműködést. :-)
S hogy milyen lett volna egy általam írott Mysterious Universe regény? Eszméletlenül jó :-) Komolyra fordítva, azt hiszem, lapos és unalmas. Ennek oka pedig, hogy a MU alapját Tibi humoros, James Bond-szerű Brett Shaw figurája adja, és azt nem lehet utánozni. Szélesi Sanyi hasonló mindenható hőse talán éppen ezért nem jött be sokaknak. Elvileg persze lehetne teljesen más hangvétellel is MU- történetet írni, és gondolom olvashatunk is hamarosan ilyen műveket.
 
SOLARIA:   A két új sorozatban lesz valamiféle magyar vonal?
 
KIM LANCEHAGEN: Nem valószínű. Szerintem alapvetően nehezen megfogható a magyarok az űrben téma, eddig leginkább a humoros megközelítések jöttek be nekem (lásd: Pannónia űrbázis.) Más út a Korona hatalma típusú megközelítés, bár éppenséggel ez sem nélkülözi a humort :-)
Ja, és ha úgy vesszük valahol a jövő magyar vonala a Nomádkirály-ciklus is, bár az inkább fantasy. Szóval a Dark Space-ben nem lesz semmi ilyesmi.

SOLARIA:   Miért nehéz magyar témáról sci -fit írni?
 
KIM LANCEHAGEN: Hát, szerintem azért, mert ha leírsz egy olyan mondatot, hogy aszongya: "Kovács Béla megigazította szkafanderét, és kilebegett a világűrbe...", ehhez valahogy nehezen tudunk komoly folytatást alkalmazni. Mert milyen is lehet az az űrhajó, amin Kovács Béla utazik? Hát, tipikusan magyar. Szóval automatikusan a humorra áll rá az ember agya. Másrészt könnyen belefulladhatunk a közhelyekbe. Sokan azt kifogásolták például Fonyódi Tibi Korona hatalma című könyvével kapcsolatban, hogy Brett Shaw nem a megszokott formáját hozza, szerintem viszont a történet gyenge pontja a turániak közhelyszerű viselkedése. Jurta, gulyás, délibábos dínomdánom azűrhortobágyon, ebura fakó kend, mingyá odaütök a lézerfokosommal - szóval, mintha egy külföldi írta volna a legismertebb közhelyek felhasználásával. Persze Fonyódi Tibi a megfelelő humorral adagolja a sztorit, tehát ez nem még jól is veszi ki magát, mégis, jellemző forma a hazai sci-fi ábrázolásban önmagunkról.
A komoly változatokból azért feltétlenül meg kell említeni Gáspár András regényeinek Budapestjét. Na, igen, az egy roppant izgalmas világ, megérne jó néhány misét. :-)
 
 

SOLARIA:   Több helyen említettétek, hogy a Dark Space/Gothic Space-be más írók is írni fognak. Kik merültek fel ilyen szempontból?
 
KIM LANCEHAGEN: Amikor tavaly nyáron megkezdtük a sorozat előkészületeit, már többen jelezték, hogy szívesen írnának regényeket e világba. Nemes István, Tóth Norbi, Hüse Lali, és mások is. Néhány héten belül nyomdába kerül a második kötet, a Hetedik hadúr, ami lezárja a Birodalmi sas-sal megnyitott történetet, utána Nemes István (Jeffrey Stone) írja a következő regényt, ésremélem, belendülnek a többiek is. A lehetőség sokak számára adott.
 
SOLARIA:   Hogy megy az, amikor egy másik író ír a te világodba? Megíratod vele az egyik ötletedet vagy ő áll elő valamivel, és azt te lektorálod? Milyen érzés megnyitni a világodat más alkotóknak?
 
KIM LANCEHAGEN:  Hogy hogyan megy, még nem tudom, még hátra van a puding próbája. :-)
De úgy működik a Dark Space esetében, hogy az első két regény felvázol egy adott történelmi hátteret, ami nagyon tág határokat szab a következő történetek írói számára. Mindenki maga alakítja ki, hogy miről ír ezen belül, és legfeljebb csak egyeztetek velük, és ha kell, háttéranyagokkal, egyebekkel segítem őket. Ahhoz, hogy a világ plasztikus legyen, szerintem az is kell, hogy ki-ki a saját nézőpontját, stílusát vigye bele. Ennélfogvalesznek történetek, melyek nem a főcselekmény-vonal mentén nyomulnak.

SOLARIA:  Térjünk vissza az Isten hajóira! Több helyen is láttam, hogy "vallási sci-fi"-nek nevezték. Te elfogadod ezt?
 
KIM LANCEHAGEN: El. Te-fi. Teológiai fiction :-) Komolyra fordítva a szót, mivel a könyv központi kérdése a hit, Isten, vagy bármiféle felsőbb hatalom keresése, nyugodtan nevezhetjük vallási sci-fi-nek. Ugyanakkor a regény nem éppen vallásos szempontból íródott, s éppen ezért nagyon izgalmas volt olvasni hívők és nem hívők reagálását.
Meglepett, és jól is esett, hogy vallásos olvasók többsége úgy vélekedett, hogy a könyvem nem támadja hitüket, inkább válaszokat keres olyan kérdésekre, melyeket nyilvánvalóan ők is feltettek már magukban néhányszor. Igaz, akadt, aki egyértelműen istenkáromlással vádolt, de szerintem nincs igaza. Úgy vélem, az a lényeg, hogy a megfelelő helyen kezelje magában mindenki ezt a kérdést, és ezt a könyvet. Végtére is szándékaim szerint az Isten hajói egy olyan kalandregény, amely az arra fogékony olvasókat esetleg elgondolkodtatásra készteti. Nem több, nem kevesebb ennél.
 
SOLARIA:   Hogyan állt össze az a vallásos háttér, ami megjelenik a regényben? Nekem úgy tűnik, hogy a középkori egyház "reinkarnációja", de bizonyára van benne más is. Ráadásul ott vannak az eretnekek is, a tipikus kálvinista szimbólummal, a kehellyel...

KIM LANCEHAGEN: Az alapszituáció roppant izgalmas: a távoli jövőben, amikor már a vallási hagyományoknak nyoma sincs, átvették helyüket a tudomány könnyed ígéretei, egyszer csak felbukkan egy ember, aki azt állítja magáról, hogy Isten fia, aki visszatért az emberek közé. Mi több, ennek bizonyságát is adja. Vajon egy ilyen esemény milyen következményekkel járna az emberiségre nézve? Sok-sok évszázad után visszaterelne-e minket a vallási babonák és szabályrendszerek kötött világába? Újraélesztené-e a mindenek felett álló egyházi birodalmat? A Gothic Space világában ez történik: valóban, a középkori pápai államra emlékeztető, mindent uraló Mennyei Jeruzsálem veszi kezébe az emberiség sorsát, és kutatja szerte a galaxisban az újra nyoma veszett Megváltó nyomait, és az általa írott, minden kérdésre választ adó Könyvet. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a egy ilyen világban is lennének (lesznek) emberek, akik megkérdőjelezik a megkérdőjelezhetetlent. Az örök hitetlenek, akiknek nem elég a beléjük nevelt, kötelességszerű hit, akik saját maguk akarnak bizonyságot szerezni. Szerintem ez is örök emberi tulajdonság. Eretnekek, más utat járók, és igazi válaszokat keresők mindig is lesznek.

SOLARIA:   Mi a véleményed arról az elnevezésről, hogy "tudományos - fantasztikus"? Jó név ez a műfajhoz, illetve ahhoz, ahogy azt te képviseled?
 
KIM LANCEHAGEN: Amikor a műfaj az aranykorát élte, biztosan jó elnevezés volt. A sci-fi mindig is a valóság előtt járt jó pár lépéssel, felhívta a figyelmet olyan jelenségekre, melyekkel az emberiség csak jóval később szembesült a valóságban, akkor, amikor a tudomány végre utolérte az emberi fantáziát.
A mesterséges intelligencia, a klónozás, és egy csomó más ügy manapság már nem elsősorban a sci-fi számára szolgáltat témát: hétköznapi életünkben kell szembenéznünk azokkal a veszélyekkel, melyekre a sci-fi szerzők idejében figyelmeztettek minket. Kíváncsi vagyok, hogy okulunk-e ezekből a figyelmeztetésekből. Mostanra a tudomány ledolgozta hátránya javát a képzelettel szemben.
Én éppen ezért nem érzem szükségét, hogy feltétlenül a tudományról szóljon ez a műfaj. A saját írásaimban is inkább az emberre koncentrálok, semmint a tudományos környezetre, ami körülveszi. Zárójelben jegyzem meg, úgy hiszem, hogy egy újabb, robbanásszerű tudományos korszak újabb lökést ad a sci-finek. De hogy ez mikor következik be? Ki tudja: addig marad a fantázia.
 
SOLARIA:  Bontsuk szét: "tudományos". Nagyon sok elem van a regényben, ami problémás ilyen szempontból. Ezeket tudatosan alakítottad így, vagy megjelentek bizonyos képek a szemed előtt, pl. az űrben úszó bálnák, s azokat beépítetted?
 
KIM LANCEHAGEN: Igen. Abszolút nem érdekel, hogy ma, 2002-ben mi tűnik irreálisnak, és mi nem. Úgy gondolom, hogy annyira keveset ismerünk még a bennünket körülvevő világegyetemből, hogy enyhén szólva is fennhéjázó a kijelentés, miszerint ez, vagy az biztos lehetetlenség. Nem az, legfeljebb a mai ismereteink szerint az. Száz évvel ezelőtt például mennyi mindent tartottak képtelenségnek, ami ma életünk természetes része. Hogyan lehetne akkor évezredekre előre jósolni? Milyen alapon?
A tudósok előszeretettel hangoztatják, hogy ismerjük a bennünket körülvevő világot. Szerintem meg nem ismerjük, legfeljebb a legkézenfekvőbb megfigyeléseket végezzük el a rendelkezésünkre álló, kezdetleges eszközökkel. Ezek birtokában kijelenteni a nagy büdös igazságot, számomra nem szimpatikus. Nyilván vannak persze alapvető, megcáfolhatatlan tudományos tények, melyek nagy valószínűséggel sok ezer év múlva is éppúgy működnek majd, mint ma.
Ami az Isten hajóit illeti, vagy a konkrét példát, az űrceteket. Hogy létezhet-e egyáltalán ilyen faj? Miért ne létezhetne? Hány idegen fajt ismerünk, amely alapján nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy nem létezhet? Tisztára, mint a viccben, amikor a székely bácsi meglátja az állatkertben a zsiráfot, és csak a fejét csóválja: ilyen állat nincs is! :-)
 
SOLARIA:   Az űrhajók is inkább vitorlás hajók, mint űrhajók... Ez is a hangulat, illetve látványvilág miatt van?
 
KIM LANCEHAGEN: Alapvetően a hangulat miatt. Ez egy fantasztikus regény, melyben nem vagyok hajlandó a tudomány minden mai ismeretét szentírásnak tekinteni. Ez legalább akkora baromság lenne, ha egy száz évvel ezelőtt élő író ragaszkodott volna az akkori ismeretekhez. És nem azért nem ragaszkodom hozzájuk, mert azt gondolom, hogy egyszer majd tényleg űrvitorlások úsznak az űrben. Inkább azért, mert nem tartom lényeges kérdésnek, hogy lesznek-e ilyenek, vagy sem. Számomra - legalábbis ebben a könyvben - ennek nincs semmi jelentősége. Nem ez érdekel.
 
SOLARIA:   Visszatérve a vallásra, ezt sem igazán tartották, tartják sci-fi-be illő témának, "tudományosnak". Mostanában viszont egyre többet foglalkoznak vele a sci-fi írások. Szerinted miért van ez?

KIM LANCEHAGEN: Mert az a kérdés, hogy létezik-e egy, felettünk álló, isteni természetű hatalom, az emberiség legfontosabb kérdéseinek egyike. Az Isten hajói erre kérdésre ad egy lehetséges választ.
 
SOLARIA: Mennyire tartod fontosnak, hogy az olvasó azonosulni tudjon egyik-másik hősöddel?
 
KIM LANCEHAGEN: Ez történetenként változik. Az Isten hajóiban egy meglehetősen elidegenített, rideg egyházi világba csöppenünk, ahol az önálló személyiségnek elég kicsi mozgástere maradt. Az embert ebben a világban nemcsak a jövőjétől, de a múltjától is könnyen megfoszthatják. A főszereplő, Júda maga sem tudja, hogy ki volt, mielőtt egyházi szolgálatba lépett, és a Könyv utáni nyomozása során fokozatosan tárul fel előtte az igazság, s azzal együtt saját személyisége is. Remélem, ahogy ez a folyamat lezajlik, úgy lehet majd mind jobban azonosulni vele.
 
SOLARIA:   Lebeg valami elképzelt olvasó képe a szemed előtt, amikor írsz? Kik alkotják az írásaid célközönségét?
 
KIM LANCEHAGEN: Ez nehéz kérdés, mert szerintem eleve lehetetlen úgy könyvet írni, hogy megpróbálom előre belőni, ezt kik fogják olvasni. A Dark Space sorozatot eleve szélesebb közönségnek szánjuk, tehát kevesebb teret engedünk az Isten hajóiban természetesnek vehető, nyomasztó hangulatnak. A képlet a magam részéről mindössze annyi, hogy szeretnék minél jobb könyveket írni, olyanokat, amiket én is szívesen elolvasnék.

SOLARIA:   Ha jól tudom, nem vagy főállású író. Hogyan tudod összeegyeztetni az írást a munkáddal? Mikor írsz?
 
KIM LANCEHAGEN: Éjszaka, vagy hétvégenként. Irigylem azokat, akik csak írással foglalkozhatnak, ugyanakkor talán nem baj, hogy munkám révén napi kapcsolatban vagyok a hétköznapi világ apró-cseprő gondjaival. Újságíró-szerkesztőként nagyon sok érdekes emberrel találkozom, és nem egy ötletet az ő életükből merítek.
 
SOLARIA:  Hogyan születik meg egy regényed? Sok ötleted van, amit majd meg akarsz írni, vagy mindig csak egy következő?
 
KIM LANCEHAGEN: Ötletem valószínűleg több életre való összegyűlt már. A gond inkább az, hogy ezek közül melyiket vegyem előre, mivel foglalkozzam legközelebb. A regényeim jelentős része nagyon régi ötleten alapul. A Nomádkirály-ciklus,vagy az Isten hajói története például diákkorom óta megvan, csak idő kellett, amíg nyugodtan nekiülhetek, és megírhatom őket.
 
 

SOLARIA:  Megvan a téma. Gyűjtesz anyagot hozzá? Ha igen, hogyan, honnan?
 
KIM LANCEHAGEN: Ha szükséges, gyűjtök. A Nomádkirály-regényekhez például magyar, cseh,román és szerb mondákat, népregéket tanulmányoztam, mielőtt nekiláttam megírni őket. Az Isten hajóihoz néhány alapvető teológiai művet néztem át, de azoknak is csak azon részeit, amelyek elengedhetetlenül fontosak voltak a regény szempontjából. Most éppen egy történelmi műhöz gyűjtök anyagokat,ez összehasonlíthatatlanul komolyabb előkészületeket igényel, mint bármi, amit eddig csináltam.
 
SOLARIA:   Az szereplőket élő emberekről mintázod, vagy teljes egészében te találod ki őket, ügyelve arra, hogy még véletlenül se emlékeztessenek valamelyik ismerősödre?
 
KIM LANCEHAGEN: Többnyire kitalált személyiségek, de sokuk - bizonyos szempontból legalábbis - "emlékeztet" valakire. Az ismerőseimet nem szeretem beleszőni a könyveimbe, kivéve egy-két extrém esetet… :-)
 
SOLARIA:  Mit gondolsz a humor szerepéről? Összefér egy olyan komor világgal, mint a Gothic Space?
 
KIM LANCEHAGEN: A Gothic Space-ben nem nagyon tudom elképzelni. Egyszerűen nem illik bele. A humorral egyébként is ajánlatos csínján bánni, meggyőződésem, hogy csak az használja, aki nagyon ért hozzá. Akinek ez nem hazai pálya, az jobban teszi, ha csak finoman használja, s én is ehhez tartom magam. Ha elolvasod az USSA című novellát a legújabb Cherubion scifi antológiában (Én, a halhatatlan), akkor egyértelmű lesz, hogy mire gondolok.
 
SOLARIA:   Hogy reagálsz a kritikákra? Mennyi visszajelzést kapsz? Mennyire fogadod meg az észrevételeket?
 
KIM LANCEHAGEN: Az Isten hajói után meglepően sok észrevétel jött, és úgy egyébként sem panaszkodhatom. A rossz kritikát nehezem viselem, de ezzel szerintem mindenki így van, legfeljebb nem mindenki vallja be :-) Bajom nem is ezzel van, hanem azzal, aki úgy kritizál egy művet, hogy nem is olvasta, vagy egyértelműen rosszindulat vezérli. A megfogadható, használható kritikát viszont nagyra becsülöm, és az eddigi munkámban sok segítséget is jelentett számomra.
 
SOLARIA:   Keresnek meg írójelöltek a műveikkel? Ha igen, mit szoktál velük csinálni?
    
KIM LANCEHAGEN:  Előfordult. Mivel én is úgy kerültem be a Cherubion kiadó körébe, hogy egy bennfentes (Hüse Lali) önzetlenül segítséget nyújtott, úgy érzem, a jó szerzők publikálási lehetőségét nekem is mindenben segíteni kell. Olyan ez, mint egy kölcsön. Szerencsére akad már kolléga, aki részben az én közreműködésemmel került a kiadóhoz, és külön öröm számomra, hogy megállja helyét a "klubban".
 
 SOLARIA:  Szeretnél megjelenni külföldön? Van erre esély?
 
KIM LANCEHAGEN: Naná, hogy szeretnék! Igaz, egy neves írótársam az Isten hajói megjelenése után barátilag figyelmeztetett, hogy ha ilyeneket írogatok, erre semmi esélyem nem lesz, de én azért bízom a jövőben. Esély viszont tényleg nagyon kevés van. A nyugati piac abszolút telített, szerintem csak nagy szerencsével és komoly összeköttetésekkel lehet esély a betöréshez. Van más út is persze, de a békesség kedvéért ezt inkább ne feszegessük.
 
SOLARIA:  Az Isten hajóit és két novelládat Zsoldos Péter díjra jelölték. Meg lesz a harmadik, esetleg a negyedik Zsoldos díj is?
 
KIM LANCEHAGEN: Ezt tőlem kérdezed? Nem tudom. Azt, hogy eddig két díjjal jutalmazott a zsűri, nagyon nagy megtiszteltetés számomra, és van, aki azt mondja, legyek ez nekem elég, ezek után idén már ne számítsak újabb díjakra. Szerintem egyetlen könyv sem lesz jobb attól, ha díjat kap, vagy rosszabb, ha nem kap, mindazonáltal hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem mindegy, mi lesz idén. Egyáltalán nem mindegy. :-)

(Solaria On-Line Science Fiction Magazin, 2002)
 



1.

Hunyadi
A hajnalcsillag fénye

Bán Mór nem kisebb célt tűzött ki maga elé nagyszabású történelmi regénysorozatával, mint hogy színes, mozgalmas tablóba foglalja a Hunyadiak dicsőségben és tragédiákban egyaránt bővelkedő korszakát. Az utolsó keresztes hadjárat véres bukásának idején került a világtörténelem színpadára a Hunyadi család. A havasalföldi kun kenézek leszármazottai vérrokonuk, Vlad fejedelem rettenetes bosszúja elől menekülnek Erdélybe, ahol Zsigmond magyar király szolgálatába álltak...


2.

Hunyadi
Az üstökös lángja

Ezernégyszázharmincegy. Miközben a Magyar Királyságot északon a huszita seregek dúlják, sorra megfutamítva Zsigmond király hadait, délen pedig a török terjeszkedése a Bizánci Császárság végóráit vetíti előre, Hunyadi János uralkodója kíséretében előbb Nürnbergbe, majd Milánóba kénytelen utazni. Zsigmond karnyújtásnyira került áhított céljától, a Német-római Birodalom császári koronájának megszerzésétől, és a birodalmi politikai játszmák részeként a milánói Visconti herceg rendelkezésére bocsátja Hunyadit és csapatát a Velence ellen folytatott háborúban...


3.

Hunyadi
A csillagösvény hídja

Zsigmond király halála után a gyengekezű Habsburg Albertre száll a Szent Korona. Személye megosztja a magyar nemességet, és a cseh trónért is hadba kell vonulnia a lengyel uralkodó ellen. A csehországi hadjáratra ígéretéhez híven elkíséri Albert királyt Hunyadi János is, pedig nagyon nagy szükség lenne rá birtokain és Erdélyben: jobbágyai elégedetlenkednek, a városokat és a falvakat török portyázó seregek dúlják, és Hunyadvár is közvetlen veszélybe kerül - benne Szilágyi Erzsébettel és a hétéves Hunyadi Lászlóval...


4.

Hunyadi
A hadak villáma

Zsigmond király halála után a gyengekezű Habsburg Albertre száll a Szent Korona. Személye megosztja a magyar nemességet, és a cseh trónért is hadba kell vonulnia a lengyel uralkodó ellen. A csehországi hadjáratra ígéretéhez híven elkíséri Albert királyt Hunyadi János is, pedig nagyon nagy szükség lenne rá birtokain és Erdélyben: jobbágyai elégedetlenkednek, a városokat és a falvakat török portyázó seregek dúlják, és Hunyadvár is közvetlen veszélybe kerül - benne Szilágyi Erzsébettel és a hétéves Hunyadi Lászlóval...


5.

Hunyadi
A mennydörgés kapuja

Bán Mór nagyívű történelmi regényciklusának ötödik kötete a magyar történelem talán legdicsőbb, s mégis legellentmondásosabb korszakának egyik kulcsfigurája, Hunyadi János szerepét mutatja be a Habsburg Albert király halálát követő kettős királyválasztás széthúzástól terhes éveiben. Ezernégyszáznegyven. A Szent Korona elrablását követően vészterhes idők köszöntenek a Magyar Királyságra. Rövid időn belül két új királyt is megkoronáznak Székesfehérvárott: egy néhány hetes csecsemőt, és a tizenhat esztendős lengyel Ulászlót. Az ország kettészakad, s a pártok között véres polgárháború robban ki. Hunyadi Jánosnak is el kell döntenie, melyik oldalra áll. Ám miközben a magyar főurak egymás ellen kelnek hadra, egymás birtokait prédálják, Murád szultán kihasználva a zűrzavart, hatalmas sereggel indul meg, hogy elfoglalja a Magyarország kapujának tartott Nándorfehérvárt. A bárók nem küldenek felmentő sereget, egyedül Hunyadi siet a szorongatott erőd megsegítésére...
© 2011 Hunyadikonyv.hu | All Rights Reserved